Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Dewey... ----

Magyar Magyar Német Német
Dewey... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Dewey

John (Burlington, 1859. okt. 20.-New York, 1952. jún. 1.): a progresszív ped. és nev.-filozófia kiemelkedő amerikai (USA) egyénisége, akinek korszakalkotó munkássága a nev.-tört.-ben vízválasztó a posztherbartiánus elképzelések és a XX. sz.-i ped.-k között. Káprázatos pályán indul: huszonöt évesen szerzi PhD fokozatát a Johns Hopkins Universityn (Kant pszichológiájáról írta disszertációját), harmincöt évesen Dewey a University of Chicagón alakult pragmatista pedagógiá t művelő ún. chicagói iskola vezéregyénisége, tanszékvez. professzor. Itt szervezte meg laboratóriumi isk.-ját, mely nem csak ped.-i kísérleti hely volt, hanem kutatóterep a megismerés folyamatainak pszich.-i és filozófiai értelmezéséhez. 1904-ben távollétében "puccsal" összevonják laboratóriumi isk.-ját az egy. egyik int.-ével, egyben lemondásra kényszerítve az isk. igazgatóját, Dewey feleségét. Ezután elhagyja a várost, és 1930-ig, nyugdíjazásáig a New York-i Columbia University Teachers College-ban tanít. Japánban, Töröko.-ban, Kínában, Mexikóban és a Szovjetunióban tartott előadás-sorozatokat. Dewey filozófiai elveihez mérten élte magánéletét is. Deweyék háza mindig nyitva állt minden üldözött menekülő előtt, lett légyen az ír v. kínai v. Gorkij a szeretőjével. Élete során két fiát vesztette el, s három gyermeket adoptált. Egészen haláláig aktív szakmai és társ.-i életet élt. Tkp. a nev.-filozófia mint sajátos diszciplína megjelenése is Dewey nevéhez fűződik. Az ő megközelítésében a filozófia gyakorlati irányultságú, pragmatikus, szemben a nehézveretű német klasszikusokkal, akik számára filozófiai jelentőségű csak az emberi lényeggel kapcsolatos metafizikus elmélkedés lehetett. Míg tehát Herbart számára a gyakorlati ped. és a pszich. is filozófiai spekulációból deduktív módon levezetett elméleti eredmény, addig Dewey számára a kérdések pont fordítva merültek fel: a gyakorlati pszich. megfigyeléseiből, a gyermekkel valóban működő eljárásokból milyen filozófiai tételek fogalmazhatók meg? Gondolkodásában az addig domináns német klasszikusoktól (Kant, Hegel) Charles Saunder Peirce fizikus-matematikus darwinista evolúciós megismerési elmélete és William James 1890-ben megjelent Principles of Psychology (A pszichológia alapjai) c. műve fordította új irányba. A pragmatizmus ettől az időtől fogva ped.-i filozófiájának alapjává lett. Dewey kritikával illeti az empirizmust, mivel ott a tapasztalat legtöbbször a múltbeli megélt eseményt jelenti. Dewey számára a tapasztalat a folyamatában, jelenidejűségében érdekes. A tapasztalat Deweynál a dolgok egymáshoz való viszonyának megjelenése. A világ tapasztalatként csak, mint a dolgok interakciója létezik a számunkra, és abban a folyamatban is alakul, ahogyan tapasztalunk. Ezért szokták Deweyt szubjektív idealistának nevezni, pedig valójában realista: nem tagadja a rajtunk kívül levő világot, csak épp a világ jelentése elválaszthatatlan attól, ahogy mi jelentést adunk a világnak. Az emberi kultúra az adaptálódó, változó tapasztalás, s ennek megfelelően az okt.-nev. "a tapasztalat folyamatos újjászervezése, rekonstrukciója és transzformálása" (1916). A tanulás a tapasztalatok egymáshoz kapcsolódásának és viszonyának felépítése, a tevékenység. Ezért állítja Dewey: a tanulás tevékenységeken keresztül történik. A tanulást pedig valóságos életproblémák stimulálják, egy-egy probléma megoldásának igénye, szüksége. Ennek megfelelően a nev.-i folyamat termeli ki a célokat és az azokhoz tartozó eszközöket. A céltételezés tehát nem előzi meg fontosságában és meghatározó jellegében az eszközöket. Dewey számára a tanulási folyamat filozófiai problémáin túlmenően a modern társ.-i rend, a nyugati demokratikus berendezkedés, működése foglalkoztatta. Dewey az indusztrializációt a modern társ.-ak jellemzőjeként írta le: hatására a helyi közösség és annak szokásrendje felbomlott (nagyvárosok), és a gyermek számára eltűnt a társ.-i szocializációs közeg, amelyben biztosítva volt fejlődése. A tapasztalatok, élmények köre leszűkült, a preindusztriális közegben oly fontos kooperációs képességet sem tudja megtanulni, ezért az isk. feladata, hogy azt pótolja. Így az isk.-nak kell létrehoznia a társ.-i nukleust, a közösséget, ahol a tanulók az adaptív viselkedést, az együttműködést közös tevékenységek, tapasztalatok során megtanulják. Közösség nélkül nincs demokrácia, állítja Dewey, demokráciára pedig szükség van, mert ez az a pol.-i berendezkedés, mely a legtöbb ember számára biztosítja az aktív részvételt, a tapasztalás útján való személyes fejlődést. A demokratikus isk.-nak pedig modellként kell működnie, ahol a szociális intelligencia (a világ dolgainak közös értelmezése) kialakulását az egyénben meglevő hajlamokra, érdeklődésre és adottságokra alapozva a pedagógus segíti.

F. m.: The school and society. 1900.; Az iskola és a társadalom. Bp. 1912.; How we think. 1910.; A gondolkodás nevelése. Bp. 1931.; Democracy and education. 1913.; Demokrácia és nevelés. Bp. 1933.; Logic: The theory of inquiry. 1938.; A nevelés jellege és folyamata. Bp. 1976.

Horváth Attila

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is