A föníciai írás

A föníciaiak írása az ósemiták írásából, a protosínai írásból alakult ki. Belőle alakult ki a görög írás, amelyből aztán a latin, és közvetve az egész európai írás fejlődött. A föníciai írás, mint minden keleti írás, jobbról balra haladt. Ábécéjük minden betűjének nevet adtak. A betűk neveit szó szerint átvette tőlük a héber nyelv, és int látni fogjuk, bizonyos fokú változtatással görög nyelv.

A föníciaiak ábécéjében az első betű halef, amely ökörfejet jelent, s ezt a ha hang jelölésére használták, második betűje a béth, amely házat jelent, és ezzel jelölték a b betűt, a harmadik betűje a gimel, amely tevét jelent, ez a g betű, a negyedik betűje daleth, amely ajtót jelent, és a d betűt jelölték vele.

A föníciai írásnak legnevezetesebb fennmaradt emlékei az ún. ?moabita kő?. Ezt a követ a francia kutatók találták meg a Holt-tenger közelében, a XIX. század közepén. A kő az i.e. IX. századból származik, és Mésa, moabita király győzelmeit örökíti meg. Írásjeleit a kő felfedezése után nyomban lerajzolták, s előkészületet tettek a kő elszállítására. Az arabok nem jó szemmel nézték a francia tudósok szándékát, mert azt gyanították, hogy az idegenek nagy kincset találtak. Tüzet gyújtottak a kő alá, és amikor az izzott a forróságtól, hideg vizet zúdítottak rá. A kő darabokra hullott. Összeszedett darabjait a francia tudósok elszállították a párizsi Louvre-ba, s minthogy a tudósok a követ, a rajta levő feliratokkal együtt, pusztulása előtt lerajzolták, e rajz alapján a darabokat újból összeállították.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia