Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
A Szovjetun... ----

Magyar Magyar Német Német
A Szovjetun... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

A Szovjetunió iskolarendszerének fejlődése

Ennek a nehéz szervezési feladatnak az irányítása Vlagyimir Potyomkin közoktatásügyi népbiztos feladata volt, aki 1940 óta töltötte be ezt a tisztséget. Potyomkinra várt a háború utáni szovjet isk.-rendszer előkészítése is. Rendelek születtek a tankötelezettség végrehajtásának biztosításáról, arról, hogy a tanulók a 7. osztály végén záróvizsgát, a 10. osztály végén érettségi vizsgát tesznek. Szorgalmazták a tanulmányi színvonal emelését, valamint az iskolai fegyelem megszilárdítását. Ennek elősegítésére megszüntették a szovjet iskolák gyakorlatában már termeszesnek tekintett koedukációt. Az igazgatókat az iskolák egyszemélyes felelős vezetőinek nyilvánították. A hazafias nevelés jelszavával fokozták a tanulók politikai nevelését. Tényleges gyakorlattá kívánták tenni a 7. életévben történő iskolakezdést. Bár a közokt.-pol.-ra kezdettől jellemző volt az egységesítésre (akkor még nem központosításra) irányuló törekvés, a nevelés tudományban a húszas években mégis sokszínűség és kísérletező kedv uralkodott. A legtekintélyesebb pedagógiai szaklap a Na putyah k novoj skole ("Az új iskola útjain") c. folyóirat volt, amelyet az "Új Nevelés Ligája" orosz nyelvű lapjának tekintettek. E folyóirat 1922 és 1933 között jelent meg. 1930-ban megszervezték a Marxista Pedagógusok Társaságát, amely 1934-ig működött. Ez már kísérlet volt a neveléstudomány központi irányítására. A központosított pedagógiai szerv. a háború befejezése táján jött létre. 1943 októberében, a Népbiztosok Tanácsa rendelkezésére megszervezték a Neveléstudományi Akadémiát, és annak folyóiratát Szovjetszkaja Pedagogika c. Ezzel már a háború utáni szovjet pedagógiai szervezeti feltételeit teremtették meg. A Szovjetunió iskolarendszerének fejlôdése a II. világháború után. A háború utáni első években a fő tennivalót az iskolarendszer újjáépítése jelentette. A közvetlenül háború sújtotta területeken, elsősorban Ukrajnában, Belorussziában és Oroszország európai területein elpusztult az oktatási intézmények legnagyobb része, több mint 82 ezer isk.-épület. - 1950-re hatalmas anyagi ráfordításokkal újjáépítették az elpusztult isk.-i hálózatot, gyorsított képzéssel pótolták a pedagógiai állományt. 1949-ben az Oroszországi Köztársaságban már újra kimondhatták a 7 osztályos általános kötelező oktatásra való áttérés gyors befejezését. Az iskola-kötelezettség alsó határát a 8. évről a 7. évre szállították le. A tanulás színvonalának emelését szolgálták az elemi és a hétosztályos iskolák befejezése utáni záróvizsgák, s a középiskola elvégzését követő érettségi rendszeresítése. Hasonló határozatokat hoztak a többi szovjet köztársaságban is. - Ez az időszak látványos eredményeket hozott, sikerült felszámolni az analfabetizmust. A Szovjetunió nemzetközileg is élre került az ingyenes bölcsődék, óvodák létszámát tekintve, növekedett a középiskolák, technikumok, főiskolák száma, az oktatási rendszer minden fokán világméretekben is a legkiterjedtebbé vált a munka melletti esti és levelező iskolázás. - A neveléstudomány színvonala jelentősen emelkedett az oroszországii önálló Ped.-i Tud. Akad. 1943 októberi létrehozása után. Az akadémia kutatói főleg a művelődési anyag, a szakdidaktikák, oktatásmódszertanok korszerűsítésre összpontosítottak, de jelentős eredmények születtek a pedagógiai pszichológiában (Sz. L. Rubinstein, B. M. Tyeplov, A. N. Leontyev, B. G. Ananyev, P. J. Galperin, Ny. F. Talizina ), a didaktikában (B. P. Jeszipov, M. N. Sztkatkin, J. T. Ogorodnikov, M. A. Danyilov, L. V. Zankov, D. B. Elkonyin), a munkára és társasnevelésben valamint a fakultatív képzésben (V. A. Szuhomlinszkij, Sz. G. Sapovalenko), és az orosz nyelv tanításának metodikájában is. Ekkor születtek I. A. Kairov, E. N. Medinszkij és F. F. Koroljov dialektikus és történelmi materialista alapokon nyugvó nevelés történeti és elméleti munkái. A felsőfokú képzésben különösen kimagasló teljesítmények jöttek létre a moszkvai, leningrádi, novoszibirszki és kijevi egyetemeken a matematikai és természettudomány képzés, valamint a műszaki képzés egyes ágazatiban. A humán képzésre és a társadalom tudományok oktatására különösen rányomta bélyegét a pártáll. ideológiájának egyoldalúsága, a fokozódó elzárkózás a nemzetközi kultúrának a hidegháború éveiben a megszülető új eredményeitől. - Sztálin halála után a pedagógiában is oldódott a merev doktrinerség. 1958 dec.-ében Hruscsov kezdeményezésére a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa törvényt alkotott az isk. és az élet kapcsolatának erősítéséről, a szovjet oktatási rendszer továbbfejlesztéséről. Ez áttérést jelentett a 8. osztályos kötelező iskolázásra, a középiskola 11 oszt.-osra emelésére, távlatokban pedig ált.-sá tételére. A tv. több rendelkezése azonban csakhamar kivitelezhetetlennek bizonyult (pl. a munka és a tanulás összekapcsolására nem volt elegendő számú és színvonalú üzem, illetve szövetkezet). Az 1964/65. tanévtől a középiskolázás tekintetében is vissza kellett lépni a 10 osztályos rendszerhez (a balti országok kivételével). Eredményesnek bizonyult viszont a fakultatív tárgyak bevezetése a kötelező tantárgyak mellé, a szakmunkásképző iskolák és az esti munkás-paraszt dolgozó iskolák középfokú érettségit adó szintre emelése. A szovjet isk.-rendszernek határozott erénye lett ezekben az években a pályaorientáció előtérbe állítása és a társadalmi munkamegosztás igényeihez jobban alkalmazkodó középiskolai szerkezet kialakítása. - Az iskolai nevelést széles körű iskolákon kívüli intézményhálózat (területi és üzemi kultúrházak, könyvtárak, ismeretterjesztő előadások sora) egészítette ki az évek során. Ezek sajátos feladatuknak tekintették a pedagógiai kultúra terjesztését. Bevezették a pedagógusok periodikusan kötelező továbbképzését, melyet anyagilag és erkölcsileg is ösztönöztek. - A képzés tartalmának, módszereinek és hatékonyságának növeléséhez szükséges anyagi erőforrások biztosítása (a fegyverkezési verseny, ill. a világgazdasági válság következtében is) az 1970-es, 1980-as évtizedben egyre nagyobb nehézséget okozott. A Szovjetunióban 1984-ben kísérletet tettek az akkor még nem első számú vezető, Gorbacsov irányításával egy okt.-ügyi reformprogram irányelveinek összeállítására. Ez célul tűzte ki a kötelező iskolázásnak 6 éves kortól való kezdését, a kötelező 11 osztályos középfokú isk. megvalósítását, és a szakmai képzés valamely formájának bevezetését a középfokú képzés valamennyi intézményében. Tervbe vette az iskolák felszereltségének lényeges javítását, modernizálását, a pedagógusok fizetésének emelését. Nagyobb hangsúlyt kívánt adni a pedagógusok kezdeményezéseinek és a tanuló-hallgatói tevékenységet aktivizáló módszereknek. Ezek az irányelvek a gyakorlatban csak igen vontatottan, felemásan valósultak meg. Hoztak ugyan részleges határozatokat, elnöki döntéseket az okt.-ügy demokratizálására, irányításának decentralizálására (iskolai tanácsok, alternatív iskolák lehetősége, egyetemi autonómia deklarálása, regionális, föderális önálló oktatási, fejlesztési programok megalkotása, stb.), de a politikai viták lehetetlenné tették az átfogó reform végrehajtását. A hagyományos nevelési kongresszus (szjezd ucsitelej) ajánlásait a politikusok figyelmen kívül hagyták. Kiütköztek a szovjet okt.-ügyi fejlődésének kezdetektől meglévő gyengeségei: az irányítás bürokratikus centralizáltsága, a helyi, regionális és nemzeti sajátosságok és kezdeményezések demokratikus érvényesülésének korlátai, az isk.-rendszer rugalmatlansága, az ideológiai és tudományos tolerancia hiánya. - 1991-ben ismét megkísérelték a nevelési stabilizációs és fejlesztési programnak a végrehajtását. Ebben a következő igények fogalmazódtak meg: a köztársaságok szuverén oktatási programjának megalkotása, a gazdasági-piaci viszonyokhoz való jobb alkalmazkodás, a társadalmi és az egyéni szükségletek összhangjának figyelembevétele a nevelési folyamatban. A politikai események azonban elsodorták ezeket az elképzeléseket: 1991 decemberében orosz, ukrán és belorusz kezdeményezéssel új, laza áll.-szövetség jött létre, amelyhez Alma-Atában további 8 szuverén köztársaság csatlakozott, s ezzel 12 köztársaság részvételével megalakult a Független Államok Közössége (FÁK). Ezzel új szakasz nyílt a kelet-európai és közép-ázsiai népek okt.-ügyének történetében is.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is