Ab instantia absolutio

(bj.), fölmentés a vád alól bizonyítékok elégtelensége miatt. A régi nyomozó perben helye volt akkor, midőn a terhelő adatok a vádlott bűnösségének teljes bizonyítékát helyre nem állították ugyan, de erejüket teljesen el nem vesztették. Ellentéte az «absolutio plena», amely a vádlottat a bizonyítékok tökéletes megerőtlenítése után bűntelennek nyilvánítja. Az első esetben újabb terhelő adatok alapján a bűnvádi eljárás ujra folyamatba tehető, az utóbbi esetben csak annyiban, amennyiben perújításnak (újrafelvételnek) helye nem lehet. A modern bűnper az A. felmentést az alapját képezett törvényes bizonyítási elmélettel együtt helyesen mellőzi s elismeri, hogy amennyiben a vád teljesen bebizonyítva nincs, a vádlottat fel kell menteni, mert ellenkezőleg a bűntett gyanúja nevén marad. Hazai törvénykezési gyakorlatunk is ezt az elvet fogadta el, épp úgy mint a királyi biróságok s a közigazgatási hatóságok előtt való büntető eljárást szabályozó rendeletek is. Minnélfogva hazánkban büntető ügyekben az ítélet vagy felmentő vagy büntető.

Forrás: Pallas Nagylexikon