Abélard

Pierre, Abaelardus, Petrus (Le Pallet, Nantes, 1079.-Saint Marcel-kolostor, Chalon-sur-Saőne, 1142. ápr. 21.): francia filozófus és teológus. Számos franciaországi székesegyházi iskolában és kolostori iskolában tanított. Hírneves tanára volt a Párizs melletti Szent Genovéva-hegyi kolostor iskolájának, amikor szerelmi viszonya, a Héloďse-ügy miatt el kellett hagynia katedráját. Bencés szerzetes lett, később apát, különféle kolostorokban oktatott, majd visszatért Párizsba, hogy azután ismét menekülni legyen kénytelen. Viszontagságos életében teológiai nézetei miatt többször szembekerült a hiv. egyházi hatóságokkal, ill. professzortársaival. Éles kritikai szelleme nyilvánult meg Sic et non c. könyvében, melyben szembeállította az egyházatyák 150 teol. kérdésre vonatkozó, egymásnak látszólag ellentmondó véleményét. Abélard szerint hasznos a módszeres kételkedés, mert ez a problémákban való elmélyedésre, a kérdés mindenoldalú tanulmányozására, az ellentmondások feltárására késztet. E módszert, amely a bizonyítandó tételt úgy fejti ki, hogy szembeállítja egymással a bizonyítandó és kizáró érveket, tudatosan keresve a tételnek ellentmondó bizonyítékokat, Abélard terjesztette el a filozófiai-teológiai szakirodalomban. Ezzel a későbbi skolasztika sajátos interpretálási módszerének egyik nagy hatású kezdeményezője lett, előkészítve az egyetem eken - a középkortól a XIX. sz.-ig elmaradhatatlan disputáció kialakulását is, még középkori nevelés. - Ir. Le Goff, J.: Az értelmiség a középkorban. Bp. 1979.

Mészáros István

Szerkesztette: Lapoda Multimédia