Abelmoschus

Medik. (növ.), a hibiscus génusz alneme, melytől hosszában hüvelyalakúan hasadó és a tövén körös-körül leszakadó, nem maradandó kelyhe választja el. Abu-el-misk vagy abu-el-mosk (= pézsma atyja, mert jó pézsma-illata van) szóból származik, ezért pézsma-mályvának nevezhetjük. Az A. moschatus Medik. Egyiptomban, Kelet-Indiában és Amerika forró tartományaiban terem. Már Plinius említi mosceutos vagy moscheutos néven, de ezt a nevet (Hibiscus moscheutos) Linné a Hibiscus palustris Walt. amerikai eredetű fajra alkalmazta. Vesealakú, csikolt, borsónyi s friss állapotában erős pézsmával illatozó kesernyés magvából (pézsmamag, semen Abelmoschi, grana moschata) régen görcscsillapító orvosság készült. Ma illatszernek, különösen az illatos ciprusi hajpornak (poudre de Cypre) használják. A francia apácák virágából koszorút fontak. Másik faja a Hibiscus (Abelm.) esculentus L. vagyis az ehető mályvarózsa vagy gombó. Kelet-Afrika növénye, de mint konyhakerti növényt most már többfelé, nálunk a Rákos homokján is termesztik s nyers tokgyümölcsét különböző módon elkészítve mint jóízű táplálékot eszik. Romániában, Moldvában nyersen vagy sós vizzel leforrázva is fogyasztják, sőt madzagra is fűzik és télire megszárítják. Magvát kávépótléknak ajánlják (gombókávé).

Forrás: Pallas Nagylexikon