ablak

Az építészeti tér megvilágítását, szellőztetését szolgáló falnyílás, ill. nyílászáró szerkezet. Részei: az alsó vízszintes keretrész a könyöklő, a felső a szemöldök, az oldalsó keretrészek a kávák. A nyílászáró szerkezet részei a tok és a szárnyak. A román stílusú ablakok általában félkörívesen záródnak, kávái kifelé és befelé rézsűsen tágulnak. A tölcséresen táguló kávákat (bélleteket) gyakran faragott díszítések, - oszlopok stb. gazdagítják. A gótikus ablakok nyújtott arányúak, felső lezárásuk ív alakú (boltív), a stíluskor-zak utolsó szakaszában vízszintes egyenes vagy félkörív. A fejlődés során egyre nagyobbodó ablakokat osztóbordák, változatos rajzú mérművek (körácsok) tagolják. Különösen gazdagok a kerek, ún. rózsaablakok. Az egyenes záródású reneszánsz ablakokat többnyire gazdagon faragott tagozatok keretezik. A barokk ablakok felső lezárása egyenes vagy íves. Jellegzetes barokk ablaforma az ovális ablak, lantablak, hegedűablak.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• építészet