Abod

Mihály (ajtai), tanár. Szül. Száraz-Ajtán (honnan melléknevét kapta) 1704 szept. 29., meghalt 1776 nov. 16. Tanult M.- Vásárhelyen, 1719. N.-Enyeden és a német nyelv kedvéért Szászvároson. 1727-ben a Bethlen családnál, utóbb a Telekieknél nevelősködött. Külső országokra 1732. ment ki, 1734/5-ben Franeckerában tanult s 1735. onnan visszatérve gróf Teleki Józsefné szül. Bethlen Katalin házában udvari pap lett. 1737-ben az enyedi iskola választotta meg, hol 1738-ban jan. 15-én foglalta el székét, melyhez a keleti nyelvek, régiségtan és történelem tanítása volt kötve. Bod Péter szerint enyedi tanár korában oly könyvtárt szerzett az iskolának, hogy ahhoz hasonló Erdélyben sehol sem volt. A könyvtárt gazdag éremgyűjteménnyel is ellátta. Latin nyelvtanával alapította meg pedagógusi hírnevét. Kiadta ezt Szebenben 1744-ben s csakhamar mindenfelé közkeletű lett az erdélyi iskolákban. (Újabb kiadásai 1750, 1759 Brassó, 1766 Kolozsvár stb.) A másik nevelésirodalmi dolgozata egy tanítási módszertan, melyet az alsóbb osztályok tanítóinak elő is adott s hasonlókép Szebenben nyomatott ki. Megjelent még tőle egy csomó halotti beszéd a Teleki, Jósika, Bethlen, Gyulay s más több előkelő család tagjai felett. Kéziratban maradt művei közül legnevezetesebb egy latin nyelven írt görög régiségtan, melyről Bod Péter úgy itél, «hogy hasonló nem forgott még a túdósok kezében».

Forrás: Pallas Nagylexikon