Ábrázió

a tenger hullámainak ama pusztító munkája, melyet ott végez, ahol a tengerpart százados vagyis lassu sülyedésben van, a tenger felszine pedig lassu emelkedésben. A partok sülyedése nagyon előmozdítja a hullámok pusztító munkáját s ha a sülyedés elég lassu, akkor az egyre előrenyomuló tenger a part mentén levő mindennemü felületi egyenetlenségeket, még magas hegységeket is idővel le fog hordani. A pusztítás következtében keletkezett kőzettörmeléknek jó része ott fog maradni a pusztítás területén és az emelkedések helyébe sík, gyengén hullámos, esetleg pedig terraszforma felület lép. A rétegek települése ott vízszintes és semmiféle összefüggésben nincs, sőt ellentétben van az illető vidék belső tektonikájával. Ramsay angol geologus 1864-ben figyelmeztetett a tenger hullámainak ilynemü működésére, utána Dana mutatott rá nagy jelentőségükre a Föld felületének alakításában, de legbehatóbban foglalkozott ezzel a kérdéssel Richthofen, aki a tenger hullámainak a partok sülyedése mellett végbemenő e nivelláló munkája megnevezésére ajánlotta az Á. (Abrasion) szót. A.-területek vannak a rajnai palahegységben, Belgiumban, Walesben, Kaliforniában és a legkiterjedtebben Khinában. Teljesen sík Á.-terület csak ott képződhetik, hol a lassan sülyedő part egészen egyforma kőzetből áll és ha a pusztítás feltételei mindig ugyanazok maradnak. Ahol a hullámok különböző kőzeteket érnek, ott a könnyebben pusztuló kőzet területén nagyobb pusztításokat fog végezni, azt gyorsabban fogja lehordani, mig másutt a lehordás lassubb lesz, úgy hogy az ábrázió-területen kimagasló felületi egyenetlenségek is állhatnak elő és u. n. szigethegységek képződhetnek. Á.-nak mondják némelyek még az áramló levegőnek koptató hatását a kőzet-törmelékekre; erről l. Levegő mint geologiai tényező.

Forrás: Pallas Nagylexikon