Ábrázolás

1. általában használt jelentésében az ábrázolás a valóság tárgyainak, jelenségeinek, a közöttük lévő összefüggéseknek sémaszerű v. részletes vizuális megjelenítése (rajz, kép, vázlat, jel), (jelek, jelzések, szimbólumok)

2. a művészetekben az egyik leggyakrabban használt és legtöbbet vitatott fogalom. A művészi alkotást a valóság valamilyen képének, tükrözésének tekintő felfogás megkülönbözteti a művek ábrázoló és kifejező jellegét. Az ábrázolás tárgyiasabb (objektívebb), a kifejezés alanyibb (szubjektívebb). Ábrázoló művészet a figurális alakábrázoló képzőművészet, a film, a fotó, az irodalomban az epika és a dráma, kifejező a nonfiguratív képzőművészet, a zene, az irodalomban a líra, de mindez inkább csak általánosságban érvényes, irányzatoktól és egyes alkotóktól, sőt művektől is függő sajátosság. Kifejezés és ábrázolás hullámmozgása jellemzi a képzőművészetet, s bizonyos mértékig még a határozottan kifejező jellegű zeneműveket is. Az ábrázolás fogalmát a színművészet is használja, a színpadi mű szereplőjének az előadóművész által való megelevenítését értve rajta. - Az ábrázolás módszerének és művészetelméleti fogalmának a tanítás minden fokán nélkülözhetetlen a használata, már a kisgyermekkorban kezdve. A legelső leporellók, gyerekjátékok sík-, ill. térbeli, statikus, ill. dinamikus ábrák, ábrázolások. Az óvodáskortól kezdve az oktatás tudatos része nemcsak az ábrázolások megértő befogadása, hanem alkotó jellegű elkészítése is. A vizuális megjelenítés a tanításban, az egyéni tanulásban, minden alkotó jellegű munkában s a mindennapi élet tevékenységeiben is nélkülözhetetlen segédeszköze a gondolkodásnak és a cselekvésnek. Szemléltetés, szövegalkotás, vizuális ábrázolás, vizuális kifejezés, zenei alkotás - Ir. Hartmann, N.: Esztétika. Bp. 1978.; Arnheim, R.: A vizuális élmény. Bp. 1979.

Vasy Géza

Szerkesztette: Lapoda Multimédia