Ábrázolási konvenciók

Kultúrák és korok kommunikációs szükségletei szerint természetes szelekció útján bevált, szokássá, szabállyá lett ábrázolási módok. Az ábrázolás (térben és síkban) maga is konvenció, kommunikációra való alkalmasságát ősi kultúrák rendre felfedezték. Az ~ mindig, minden kultúrában az aktuálisan konkrét közlendők által alakultak, így kultúrára, korra, korszakra jellemző sajátosságokkal bírnak (stílus). A látásban működő optikai, fiziológiai és lélektani törvényszerűségek, a manuális alakítás lehetőségei, valamint az ábrázolásra alkalmas anyagok és eszközök azonban olyan mindenkori adottságok, amelyek behatárolják az ábrázolási konvenciók változatosságát. "Vizuális világnyelv"-ről ugyan nem beszélhetünk, de olyan általános jellemzőkről igen, amelyek szinte mindenütt megjelentek. Így a téri ábrázolásnak is és a síkon való ábrázolásnak is megvannak azok az általános konvenciói, amelyek a stílusok különbözőségei ellenére közösek. Az ábrázolási módok téri konvenciói: színezett "teljességre" törő, makettszerű, panoptikumszerű imitációk; színnélküliségbe transzponált jelenetszerű, csoportozattá fűzött plasztikai ábrázolás; számottevő absztrakcióval homogén anyagban megvalósuló szobor; a tériséget redukáló relief. Az ábrázolási módok sík konvenciói: a naturális illúziókeltés hatáspazarló konvenciói; plasztikai hatáskeltés fény-árnyékkal; a téries illúzióról lemondó síkszerűség konvenciói; elemi eszközökre redukált megjelenítés (vonal, fekete-fehér, egy-két szín stb.) konvenciói. Az ábrázolási konvenciók legelterjedtebb rendszerezése az ábrázolásban használatos elemi eszközökre figyelt. Az oktatásban a "tér, forma, szín" (továbbá: fény, mozgás, folt, vonal stb.) alkalmazási konvencióinak tanítása terjedt el, s erősödött tovább az 1978-as ttv.-vel. A művészet síkképi paradigmáinak váltásai miatt azonban a szakterület pedagógiáit leginkább a térábrázolási konvenciók foglalkoztatták. A fotókonvenciókkal megerősített reneszánsz térleképzés konvenciója máig is domináns szerepet játszik, mert erős szemléleti bázisa van. Szélesedik azonban annak belátása, hogy a korszerű pedagógiáinak élnie kell az ábrázolási konvenciók történelmileg felgyűlt széles választékával. Az ábrázolási konvenciók gyarapodó ismerete gyarapodó műveltséget, szemléleti nyitottságot és sokrétű kommunikációs készséget ígér.

Bálványos Huba

Szerkesztette: Lapoda Multimédia