Abrudbánya

(Gross-Schlatten, Altenburg, oláh. Abrudu, lat. Auraria major), rend. tanácsu bányaváros Alsó-Fehér vm.-ben, az Abrud völgyében a Stur hegy aljában, távíróval és postával, (1891) 2992 magyar és oláh lak. Van benne járásbíróság, telekkönyvi hatóság, bánya- és aranybeváltóhivatal, bányabiztosság, templom, kaszinó, takarékpénztár, bányászsegélyző egyesület, sok csinos (egyemeletes) ház. Helyén már a rómaiak idejében város feküdt s a procurator aurariorum is a mai Abrudbányán székelt. Az erdélyi aranyművelés középpontja, bányászata tulajdonkép Verespatak és Korna hegyeiben foly, Zalatna, Topánfalva és Verespatak falvak körül. A bányák évenkint 1070 kg. aranyat adnak. Az Árpádok alatt a gyulafehérvári püspökséghez tartozott; bányászai szász telepesek voltak. 1848 máj. 9-én a várost Janku oláhai kifosztották, felégették, a magyar lakosságot pedig felkoncolták. 1784 nov. 7. Kloska és Hora bandái csináltak benne vérfürdőt. A. irodalomtörténeti szempontból is megemlítendő, amennyiben ott a sz.-fehérvári születésű abrudbányai unitárius papnak, Karádi Pálnak, már 1569. nyomdája volt, melynek egyetlen ismert terméke a «Comoedia Balassi Mennihart arultatasarol, melliel el szakada az Magyar Orszagi masodik valaztot Ianus kiraltul» c. munka.

Forrás: Pallas Nagylexikon