Abruzzok

(olaszul Abruzzi, nevét Aprutium-várostól kapta; a Közép-Apenninek legmagasabb része a Tronto és Sangro folyók közt. Benne az egész Apennin rendszer legmagasabb részét éri el amennyiken a Gran Sasso d"Italia (2921 m.) a félsziget legmagasabb hegye. Déli részében a Majella 2795 m. magas. A hegység két pár huzamos gerincből áll, melyek közül a magasabb és vadabb kelet felé meredeken lejt az Adriai-tenger partjaira. A két gerinc közt a 700 m. átlagos magasságú Aterno fensík terül el. Állattenyésztése, különösen marhái, disznói és kecskéi kitünőek; főzelékféle, bor, olaj és füge azonban csak az adria melléki alacsonyabb dombvidéken terem. Nagy fontosságú az Abruzzo-vasut, mely Ancona-Otrantóból Rómába visz s 1883-ban nyílt meg. A régi nápolyi királyság legészakibb része, a Molisével együtt egy 17273 km² területű és (1889) 1.434351 lakosságú compartimentót képez s 4 provinciára oszlik: 1. Abruzzo citeriore v. Chieti DK-en 3092 km², (1881) 343 948 lak.; 2. A. ulteriore I. vagy Teramo ÉNy-n 2875 km², 254,806 lak.; 3. A. ulteriore II. v. Aquila Ny-n, 6625 km², 353027 lak.; 4. Campobasso v. Molise 4416 km², 365434 lak. Emlékeiről 1. Brindi, «Monumenti storici ed artistici degli Abruzzi, Napoli, 1889.» A lakosság (abruzzeti) patriarkálisan egyszerű és nyers pásztornép, mely ragaszkodik hazájához, vallásához és kormányához, babonás, zene- és vendégszerető. Szép emberek, erős testalkatúak, különösen jó lovasok, hanem aztán mint rabló utonállók is ismeretesek. V. ö. Gregorovius, «Die Abruzzen» (a «Kleine Schriften zur Geschichte und Cultur». III. kötetében. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon