Absentium ablegatus

(lat.), távollevők követe; így nevezték 1848-ig az országgyűlésen meg nem jelent főrendeknek és a főuri. özvegyeknek, árváknak képviselőit, akik a két táblai rendszert véglegesen szervező 1608: k. u. I. t.-cikk szerint az alsó táblán a megyei követek és káptalanok után (a régi szokásnak megfelelőleg) ülést nyertek, s ott, mint a törvény mondja, érdemük és szavazatuk megadandó lett volna, tényleg azonban sullyal nem birtak, se tanácskozási, se szavazati joguk nem volt. A távollevők követe a nemesi rendből volt választandó; egy, két személynél többet nem képviselhetett és igazolásául az illető főrendtől nyert megbízó levél szolgált.

Forrás: Pallas Nagylexikon