Abszolut

(lat.) a. m. feltétlen. Többnyireátvitt, filozofiai értelemben használtatik: föltétlen, amit nem viszonyítvamáshoz tekintek, ami nem függ semmitől, sem a gondolkodásban, sem a valóságban,ami létokát magában hordja. Tehát ellentéte annak, amit föltételesnek, azazföltételektől függőnek, viszonyosnak, azaz másra vonatkozónak mondunk. Az A.fogalma a filozofiai gondolkodásnak problemája. Szóba jön a logikában sismerettanban, mint az abszolut, kétség alá nem vethető igazságoknak, atudásnak kérdése; az erkölcstanban, mely a föltétlenül kötelező erkölcsitörvényeket tárgyalja; a metafizikában, mely az abszolut létet, az abszolutvalót, istent kutatja. Az A. fogalmának felfogása tehát egész filozofiaivilágnézetünktől függ. Vannak, kik e fogalmat egészen ki akarják küszöbölni afilozofiából; számukra A. nem létezik, minden tudásunk viszonyos, föltételes.Ez Kant ismerettanának is egyik főtétele. Tanítása az, hogy ránk nézve csaktapasztalati viszonyos megismerés létezik; ami a tapasztalat körét meghaladja,a föltétlen azt elméleti megismerés utján nem érhetjük el. Az A.-ra; vonatkozóeszmék nem adnak igazi ismeretet. De azért van hasznuk, mert jelzik, hogy atapasztalati tudást soha befejezettnek ne tekintsük s mindig tovább kutassuk.L. Kant.

Abszolut az esztétikában

a szép legmagasabb fokánakjelzője. A szép, mely időhöz és helyhez van kötve, megnyilatkozásaiban egyeskorok és népek nézeteit és izlését veszi fel magába. Ezen relativ v. korszakszerint változó szép fölé helyezi az esztetika az A. szépet, mint amelynekkétféle minősége van; 1. tiszta, mert az örök emberit tükröztetvén, semmiegyéni v. korbeli érdek v. vágy által meg nem fertőztethetik; 2. tökéletes,mert az egyéni korlátoltság semmi nyomát magán nem hordja, hanem a lángelménekkifogástalan, a néző minden érzését betöltő alkotása. Ily A. szépséget tüntetfel leginkább a görög plasztika és a modern klasszikus zene. Némelyek szerintaz A. szépség csak az eszmékben létezik.

Abszolut szabály

a. m. feltétlen érvénnyel birószabály; ellentéte a relativ szabály melynek csak viszonylagos érvénye van.-Abszolutizmus (l. o.) politikai szempontból az államhatalom korlátlangyakorlását jelenti; az ennek megfelelő szervezettel bíró állam A. állam; ki azállamhatalmat korlátok nélkül bírja, A. uralkodó; s az A. államforma, illetőlega fejedelmi hatalom korlátlanságának hívei abszolutisták (l. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon