Achát

(ásv., Achates szicíliai folyóután), nagyon fontos drágakő, vagyis olyan kő, melyből a legkülönfélébbékességeket, dísztárgyakat és használati eszközöket köszörülik. A quarcnakegyik változata s pedig több quarcféleségnek keveréke. Kalcidon, opál és kristályosquarc váltakozó rétegeiből áll, melyek más-más színűek lévén, az A. különbözőszínű réteges szerkezetet, sávozást mutat. A sávozás, a rétegesség különösenfeltünő a szép csiszolt darabokon. A sávok gyakran olyan vékonyak hogy többszáz jut egy milliméterre. Leginkább gömbökben, mint az u. n. A.-manduláktalálhatók, melyek idősebb eruptiv kőzetek üregeiben képződnek, honnét a kőzetszétmállása után lehullanak és másodlagos fekvőhelyre kerülnek. Az A.-mandulákközepét többnyire kalcit-ametiszt v. egyéb kristályos quarc tölti ki, sokszoregy keskeny, kívülről befelé vezető csatorna az utat is jelezi, amelyenkeresztül a kovasav az üregbe hatolt. Ritkán vizet is zár be, ilyenkorenhydrosnak is mondják (Uruguayból kerülnek ki szépeki. A változatosság azA.-ban igen nagy és ennek megfelelően sok az elnevezésük is, melyen az egyesrétegek a sávozatok ábrázolta formákra vonatkoznak. Ha a rétegek igen vékonyakés egyközösen váltakoznak egymással: szalagos A., ha a rétegek színében a fehérés fekete sávozat igen feltünő: ónix vagy achatónix; ha vörös színű rétegekfehérekkel váltakoznak: karneólónix, ha barna és fehér rétegek: szardónix; ha aszines rétegek karikákat mutatnak, karikás A., szemes A. v. szemes kő; ha azegyközös rétegek láthatóan többszörösen megtöröttek úgy, hogy ujabb achátanyagragasztotta őket egybe: törmelékes v. breccsiás A.; ha a rétegek vonalairomokhoz hasonlítanak, romos A.: a zegzúgos vonalakban réteges achát némiképena várfalak ki- és beszögellő vonalaira enrlékeztetvén: váras A.; ha moh formarajzok láthatók benne (kloritszemecskék okozzák): moh-A. vagy mokkakő: van mégfelhős, képes klárisos, pontos, tájas, dendrites, szivarványos A. stb. Adendritesben különféle barna v. fekete színű zárványok vannak a szivárványospedig szinjátékától kapta nevét. Az A.-k természetes színe is sokszor eléggészép; mangán és vasvegyületek festik meg. De a kereskedésbe hozottak többnyiremesterségesen vannak megfestve.

A festés azonalapszik, hogy az A. igen finoman likacsos, de a különböző rétegek likacsosságanem egyforma. Az egyik likacsosabb lévén, a színes folyadék gyorsabban ivódikfel belé, mint a másikba, mely esetleg egyazon idő alatt abból a folyadékbólmitsem szív magába. Az A. darabot először híg méz- v. cukoroldatban 2-3 hétig,azután pedig rövid ideig koncentrált kénsavban főzik. Megszárítva csiszolják,egy napig olajban áztatják és korpával gondosan megmossák. A likacsokba hatoltmézet. a kénsav megszenesíti és az illető rétegek sötétebb színűvé szürkévé,barnává v. feketévé válnak, a mézzel be nem ivódott rétegek pedigszínteleneknek maradván, a sávozásban a különféleség sokkal feltünőbb. Egyeskémiai szerekkel azután még élénkebb színeket is hozhatnak létre, minekkövetkeztében az eredetileg kevésbbé tetszetős színű A. nagyon tetszetőssélesz. A festés előtt a követ sokszor égetik, illetőleg pörkölik, hogy eredetiszínét megváltoztassa. Az A.-t jelenleg leginkább köszörüsmalmokban nagyquarc-homokköveken köszörülik csiszolják és azután ólom- v. ónkorongokontripolival, bolusszal (vasas föld) s vízzel fényesítik. A köszörülés munkájaroppant fáradságos. A munkás alacsony lócán fekve szabad kézzel nyomja a követa köszörükőhöz; azt mondják, hogy ez a fekvő helyzet elkerülhetetlenülszükséges, mert a munkás csakis így követheti szemével munkája minden egyesszakaszát. Az A.-ipar Németországban virágzik és alig van tárgya a németiparnak, mely a világon annyira elterjedt volna, mint a Németországbanköszörült A. tárgyak. Leginkább űzik Idar és Oberstein városkákban(Oldenburghoz tartozó Birkenfeld hercegség, a rajna-nahei vasut mentén), aholaz egész lakosság egyébbel sem foglalkozik. Náluk az A.-köszörülés már régi, aközépkorból eredő mesterség; Idarban már 1454-ben bányászták és köszörülték azA.-ot. Az első impulzust az ott bőségesen talált A.-mandulák szolgáltatták. AXVII. században az A.-köszörülés már erős lendületnek indult volt, de alegnagyobb lendületet az adta, hogy a XVIII. század második felében megkezdtékaz A.-t ezüstbe v. aranyozott tombakba foglalni, mi igen kedvelt portéka volt.1813-ban jöttek rá az A. színének megváltoztatására pörkölés által, 1819-benegy idari kereskedő egy római, köszörüstől leste el az A. mesterséges festésimódját s ez igen nagy mértékben felvirágoztatta az A.-ipart. 1834-ben erősmértékben apadt az Idar vidéki nyersanyag és már-már kifogyóban volt, midőnDél-Amerikából, Braziliából és Uruguayból. kezdtek Obersteinba és Idarbaszállítani. Ma majdnem kizárólag braziliai anyagot (Rio grande do Sul)munkálnak meg, mely Montevideo és BuenosAyres kikötőiből kerül oda, hogy mintkész árú onnan a föld legkülönbözőbb pontjaira, 1850 óta Afrika belsejébe is,vitessék. Az achát-köszörülő malmok száma 153, s bennök 1400 köszörűs dolgozik.A közönséges achát-tárgyakon kívül kameákat is készítenek, úgyszinténintagliókat. A bécsi császári kincstárban van egy 56 cm. hosszu egyetlen kőbőlmegmunkált achát-tál, Drezdában pedig a. királyi gyűjteményben («GrünesGewölbe») egyebek között egy achátból készült asztali készlet.

HazánkbanErdélyben, különösen Tekerő (Déva és Zalatna között) és Torockó vidékén találnibőven achát gömböket; persze gazdátlanul, hasznosítatlanul hevernek egyébkavicsokkal meg szintén csiszolásra érdemes quarcváltozatokkal együtt,. s kitudja mennyi idő fog még eltelni, míg majd valaki rászánja magátértékesítésükre. Dr. Szterényi Hugó 1884-ben a «Magyar Nemzetgazda» I. évf. 7.számában hívta fel reájuk és egyéb értékesíthető hazai ásványfélékre afigyelmet. Az. A. Tekerő vidékén különösen a Valea Mizslokban van (l. dr.Primics Gy.: Vaskos quarcfélék előfordulása Tekerőn. Földtani Közlöny 1886)Torockónál pedig különösen a Fejérpatak, az Édeskő és a tor.-szent-györgyiVárpatak kavicsai között: (l. dr. Koch A.: Erdélyi tömör quarcváltozatokcsiszolva. Kolozsvár, Orvos-természett. Ért. 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon