Acosta
(da Costa), 1. Gábor, későbbUriel, vallásbölcsész, szül. Portoban 1594 körül, zsidó eredetű,kikeresztelkedett családból, megh. 1640. Szigorúan katolikus szellembennevekedett; jogot tanult s egy egyházi kollégiumban kapott alkalmazást. Egyrejobban elmélyedve a kereszténység isteni voltának kétségbevonásába, állásáróllemondott s anyjával és fivéreivel Amsterdamba menekült, ahol zsidó hitre tértés fölvette az Uriel nevet. De az új községben sem érezte magát jól s farizeusivisszaélésekként ítélte el a zsidóság több szokását. E miatt a zsinagógábankérdőre vonatván, megmaradt nézete mellett, amiért a zsidó községbőlkirekesztették. Mikor erre védőiratot adott ki maga mellett (Examen traditionumPhariseicarum collatarum cum lege scripta, Amsterdam, 1623), a zsidó vénekbepanaszolták ót az amsterdami városi tanács előtt, amely őt megbirságolta siratait elkoboztatta. Miután később a tanács még megalázó vezeklést is rótt rá,elmenekült. Hét évig kellett szenvednie rokonainak s a zsidó hitközségneküldözéseit, míg végre rá akarta már adni magát a vezeklésre, de testben éslélekben megtörve agyonlőtte magát. Életét Gutzkow tragédiában dolgozta föl(Uriel Acosta, 1846). Élettörténetét megírta ő maga «Exemplar humanae vitae»cím alatt, majd Jellinek (A.-s Leben und Lehre, Zerbst, 1847). 2. József,jezsuita, szül. Medina-del-Campobán (Spanyolország) 1540 körül, megh. 1559febr. 15-én. Peruba küldetvén, mint tartományi főnök, az indusok megtérítésénbuzgólkodott. Sok teologiai munkát írt melyek közül a História moral y naturalde Las Indas (Sevilla 1591) több nyelven is megjelent. Élete vége felé A.visszatért Spanyolországba, s mint a salamancai egyetem rektora működötthaláláig.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|