Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ács carpenter
ács joiner
ácsfűrész cross-cut s...
ácsfúró auger
ácsi! silence!
ácskapocs cramp iron
ácsolat-ék lid
ácsolatköté... joint
ácsolatrabl... reclamation...
ácsolatszak... section
ácsolóvájár... builder-up
ácsolt fahá... blockhouse
ácsorog to cool one...
ácsorog to loiter
ácsorog to loll abo...
ácsorog to lounge
ácsorog to stand ab...
ácsszeg spike
ácsszerkeze... joists

Magyar Magyar Német Német
ács Zimmermann ...
ácsol zimmern

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ács

1. Károly iró szül. 1824-ben. A szabadságharcban mint polgári tisztviselő nagy tevékenységet fejtett ki, miért várfogságot is szenvedett e fogsága alatt több európai nyelvet megtanult; kiszabadulván, egy leánynevelő intézetben tanárkodott, majd a biztosítási ügy térén működött, s az 1861-iki és 1865-iki országgyüléseken képviselő volt; ujabban visszavonult ráckevei birtokára. Mint iró, verseken kívül főleg a román és szerb népköltészetet ismertető, továbbá a biztosítás érdekében irt cikkekkel, és gyakorlati nyelvkönyvekkel (magyar, német, szerb, cseh, tót, román, olasz beszélgetéssel) tette magát ismeretessé.

2. Á. (Aachs) Mihály, id., ev. lelkész szül. Győr-Szent-Mártonban 1631 jul. 9., megh. Német-Csoón 1708 dec. 23. Hazatérvén a wittenbergi s tübingai egyetemekről, Kőszegen, később Devecserben, végül Német-Csoón viselt lelkészi hivatalt. Közben a kemenesalji egyházmegye főesperesi tisztségét is reá ruházták s azt haláláig meg is tartotta. Munkái: 1. Fontes Calvinismi obstructi etc. Tübingae, 1669. 2. Zengedező mennyei kar stb. Lőcse, 1696. (Több kiadást ért. Rövidítve is megjelent Jenában, 1751. ily cim alatt: Régi és uj zengedező mennyei kar veleje.) 3. Arany lánc stb. Lőcse, 1696. (Igen sok kiadása van, még 1858-ban is megjelent. Ennek is van kivonatos kiadása «Arany lánc veleje» cimmel 1752-ből.) 4. Boldog halál szekere stb. Strassburg, 1702. (Négy kiadása jelent meg, melyek közül az elsőt és másodikat fia rendezte sajtó alá.)

3. Á. Mihály, ifj., az előbbinek fia, ev. tanár és lelkész, szül. Győrött 1672 febr. 28., megh. Bártfán 1711 febr. 2. Felsőbb tanulmányait Wittenbergben, Tübingában és Strassburgban végezte. Hazajövén, győri iskolai igazgatóvá választották, innen hasonló minőségben Bártfára ment, végül tábori lelkész lett, Munkái: 1. De conditore, amplitudine et fatis Ninives etc. Argentorati, 1699. 2. De catechumenis etc. Argentorati, 1700. 3. Halotti beszéd Telekesi Török István fölött (E siralom földén stb. cimmel). Rozsnyó, 1708.4. Novum pentecostale etc. Bartphae, 1709. 5. Theses miscellaneae etc. (Bártfa, 1709.) 6. Aestivus praelectionum catalogus etc. (Bártfa). Sajtó alárendezte továbbá apjának Boldog halál szekere, úgyszintén ujra kiadta Gerhardus Jánosnak Zólyomi Boldizsár által ford. «Szentséges elmélkedések» című művét.

4. Á. Mihály, korrektor és nyomdászati szakiró, született Budapesten 1841 dec. 8., hol már 1857-ben mint betüszedő működött. Ezután Bécsbe ment és a hirneves Holzhausen-féle egyetemi nyomdában nyert alkalmazást, előbb mint nyomdász, majd utóbb 1865-ben már mint a magyar nyelvü nyomtatványok korrektora. Éveken át betegeskedvén, kénytelen volt végkép megválni a szedőszekrénytől, s 1868-ban a Heckenast-féle, ma a Franklintársulat részvény-nyomdájánál mint korrektor mű-. ködik. Fáradhatatlan munkása a magyar nyomdászatnak és szakirodalmának s 1871-72-ben szerkesztője is volt a «Typographia» címü szaklapnak, majd 1884-85-ben a nyomdászok magyarosítása céljából alapított «Nyomdászok Közlöny»-ének. Ugyancsak ő szerkesztette a nyomdászok «Társasköre» majd «Szakköre» által kiadott évkönyvnek 1887-91-ik évi folyamait, s számos alaposan irt dolgozatai jelennek meg folyton ma is a «Magyar Nyomdászat»-ban. Á. főleg a nyomdászat történelmi ágát műveli az irodalomban; emellett tevékeny részt vesz a nyomdászok társadalmi mozgalmaiban, nemzeti művelődésükben.

5. Á. Zsigmond, ref. lelkész és műfordító, szül. Laskón, Baranyamegyében 1824 ápr. 24-én. Kecskeméten, mint ez a régi ref. iskolák növendékeinél szokásban volt, elvégezte úgy a jogi, mint a papi tanfolyamot; azután kecskeméti, majd nagykőrösi tanár volt (az utóbbi helyen Arannyal együtt); 1855-ben foktői lelkész lett, 1874 óta pedig szülőhelyének papja. Ritka nagy nyelvismerete lévén, szivesen foglalkozott az 50-es évektől fogva angol (Longfellow), francia és spanyol remekirók fordításával; az egykoru lapokban megjelent kisebb költeményeken kívül nevezetesebb fordításai: A velencei kalmár és Sok zaj semmiért Shakespeareből, Paul Jones dráma Dumastól, Pál és Virginia Bern. de Saint Pierre-től és A wakefieldi pap Goldsmith Olivértől.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is