Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Acsin... ----

Magyar Magyar Német Német
Acsin... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Acsin

(tulajdonképen Acse, azaz a békehelye); független szultánság Szumatra sziget északi részében 1873-ig, azótapedig a holland birtokban levő Kelet-India egyik kormányzósága; az ÉNy-icsúcstól (királycsúcs) Trumonig és az ÉK-i végtől a Tamian-fokig (É. sz. 4°25") terjed s körülbelül 50,000 km2 területet foglal el, 600-700ezer maláji lak. Az É-ipartvidéken a Szamalanga-hegység, a DNy-in aPedir-hegység (legmagasabb csúcsa az Abong 3350 m.) húzódik. A sziget északicsúcsán az A. nevű kis folyó ömlik a tengerbe és ugyan, itt a tengertőlkörülbelül 7 kilom.-nyire fekszik a Kota Radsa vagy A. főváros, bambusznádbólés karókból épült házakkal, megerősített királyi palotával és e mellett szinténerősített főtemplommal. 1876 óta vasút köti össze a tengerrel. Az éghajlategészséges, a tartomány talaja igen termékeny, főterménye a rizs, továbbá azareka és a bors; flórája egyébként olyan, mint Szumatráé. A lakosok számát480,000-re becsülik, kik közt 200 európai lehet. A benszülöttek, az acsinok aziszlamot követik; mint a malájokban általában, bennök is nagy a függetlenségiérzet; kiválóan földmíveléssel, halászattal és hajózással foglalkoznak. Iparukgyapjú- és selyemszövésre, arany- és ezüstsodrony-munkákra szorítkozik. 1881-ben3 részre osztották: Nagy-Acsera (főhely: Acsin), É-i és K-i partra (főhely:Tilok Szemave) és Ny-i partra (főhely: Malabu). A.-ba az első hollandiai hajó1599. érkezett, azonban a portugálok által szított alattomos támadás folytán abenszülöttek elűzték. A. virágzása korát a XI. században érte el, midőn Malakkafélsziget egy részére is kiterjesztette hatalmát. 1637 óta a végnélkül megújulótrónvillongások következtében A. ereje gyengült és a hollandiak hatalmaSzumatrán mindinkább nagyobbodott. 1819. az angolok A.-nal szerződést kötöttek,mely szerint A. valamennyi kikötőjében, vám fizetése mellett, szabadonkereskedhetnek és a szultán kötelezte magát, hogy senkinek sem ad egyedárúságotés csak az angoloknak enged országában állandó tartózkodást. Ennek fejében10,000 font st. kölcsönt és 12 ágyút s hozzávaló lőszert kapott. Ezt aszerződést 1824-ben a Hollandia és Anglia közt kötött újabb szerződésmegszűntette. Anglia Szumatrát átengedte a hollandiaknak, de A. függetlenségétbiztosította. Innen túl a hollandiak A. folytonos sértéseit voltak kénytelenektűrni, mely őket ellenségeinek tekintette, és folytonos kalózbetöréseivelnyugtalanította. Csak 1853-ban kísérlelte meg egy batáviai követség javítani azA.-nal való viszonyon; egy másik követség fáradozásai folytán 1857. van Swietenáltal szerződés jött létre, amely szerint az akkori szultán a kalózkodást ésemberáldozatokat megszűntette. Az acsinok azonban megszegték szavukat, hollandilobogó alatt evező hajókat elfoglaltak, a keleti parton álló hollandi erődrelövöldöztek, és a háborút előrelátva 1868-ban a török kormányt hívtáksegítségül Hollandia ellen. Hollandia az 1824-ben Angliával kötött szerződésáltal még mindig annyiban kötelezve érezte magát, hogy A. ellen nem lépett fölellenségesen. A két hatalom csak 1870. kötött újabb szerződést; melynek értelmébenaz aranypart hosszában épült hollandiai erődöket Anglia kapta meg, minekfejében Hollandia A.-nal szabadon elbánhatott. Hollandia 1873 márc. 26-ánháborut izent. A királyi palota ostromlása az elégtelen hadi erő és akedvezőtlen időjárás miatt nem sikerült. A németalföldi kormány ekkor vanSwietent nevezte ki főparancsnokká, kinek rendelkezése alá 12,000 főnyihadsereget adott. A németalföldi katonák dec. 11-én kötöttek ki, dec. 26-ánvéres ütközetben győztek, 1874 jan. 4-én a királyi palotát, a kratont kezdteklövöldözni, melyet nagy erőmegfeszítéssel jan. 24-én elfoglaltak. A partiállamok radsái részint azonnal, részint később egymásután meghódoltak. Azellenszegülés csak 1879-ben szűnt meg, mikor végre a németalföldi gyarmatokminisztere jelenthette a törvényhozási testület gyülésében, hogy a háborúA.-nal be van fejezve s az ország egészen alá van vetve. V. ö. Marsden «Historyof the Sumatra» (London 1811); Veth, «Atchin en zijne betrekkingen totNederland» (Leiden 1873); Gerlach «Atjih en de Atjinezen» (Arnh. 1873); Kepper;«De oorlog tusschen Nederland en Atchin» (Rotterdam 1873). Kielstra,Beschrijving van den Atjehoorlog (Haag 1884).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is