Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Acton... ----

Magyar Magyar Német Német
Acton... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Acton

1. A. John Francis Edward, IV.Ferdinánd nápolyi király minisztere és bizalmas embere, szül. Besançonban 1737október 1-én, hol az apja, katolikus hitre kitért angol, mint orvos működött;meghalt Palermoban 1811 augusztus 12-én Előbb a francia és toscanai hajóhadbanszolgált, 1774-ben pedig mint fregatt-kapitány a spanyol-toscanai expediciótvezérelte az északafrikai kalózok ellen. Azután nápolyi szolgálatba lépett éskegyence lett Karolina királynőnek, ki őt miniszterelnökké kineveztette. A hiúés uralomra vágyó A. az udvar kivánságára zsarnok uralmat vitt és a királynőparancsára Franciaország ellen kihivó politikát követett. Ennek az lett akövetkezménye, hogy La Touche francia hajóhadnagy 1792 dec. 18-án Nápolytbombáztatta és ezáltal az udvart a francia köztársaság elismerésére éssemlegesség igéretére kényszerítette. A királynő és A. azonban ez idő ótahalálos ellenségei lettek Franciaországnak, egyúttal pedig Hamilton angolkövettel s hírhedt nejével titkos védés dacszövetséget kötöttek (1793 jul.12.). A. most minden erejét arra fordította, hogy a nápolyi hadsereget éshajóhadat erősbítse és az apró olasz államokat Franciaország pártjától elvonja.A mellett szigorral ügyelt a szabadelvű mozgalomra és az ujonnan alapított«Giunta di stato» c. állami rendőrség segélyével a franciák iránt rokonszenvettanusító emberekkel sommás uton bánt el. Ez időben oly hatalomra tett szert,hogy a titkos államtanácsban csakis a királyt és a királynőt engedtefelszólalni. Napoleonnak 1796-i fényes lombardiai hadjárata azonban arrakényszerítették Nápolyt, hogy fegyverszünetet (1796 július 5.), majd pedig(1796 okt. 11.) békét kössön a győzővel. E békekötés tetemes pénzáldozatokba ésműkincsek átengedésébe került. 1799-ben Nápoly ennek dacára belépett ama nagyszövetségbe, melynek Ausztria, Oroszország és Anglia voltak a tagjai, sőtNelson angol admirál tanácsára meg is kezdte a támadást. Azonban a franciakézben levő Egyháziállamba betört nápolyi hadsereget a franciák onnanvisszaverték, mely hitre az udvar és A. a franciák elől Szicilia szigetéremenekültek (1798 december), honnan csak akkor tértek vissza a fővárosba, midőna Ruffo bibornok és Fra Diavolo haramia által vezérelt lazzaroni- éscsőcselékhad a franciák által alapított parthenopei köztársaságot megbuktatta.A. tanácsára Ferdinánd király megszegte közbocsánatra vonatkozó igéretét ésszámos halálos ítéletet írt alá. Midőn Nápoly az első konzullal 1801 márc.18-án Firenzében kötött béke értelmében az angol barátsággal teljesen szakítanivolt kénytelen, A. hivataláról lemondott, sőt Franciaország követelése folytán1804-ben Sziciliába száműzetett. Titokban azonban nem szűnt meg az udvart Franciaországellen izgatni és az ő sűrgetésére szegte meg Ferdinánd király az 1805 szept.21-én Napoleon császárral kötött semlegességi szerződést, amennyiben 12000-nyiorosz és angol hadsereget fogadott be országába és Lacy orosz tábornokotállította saját hadserege élére. Egyúttal visszahívta A.-t a számkivetésből ésújból kinevezte miniszterének. Ekkor adta ki a boszús Napoleon Schönbrunnbankelt híres rendeletét: «La dynastie de Naples a cessé de régner» és Józseföccsének adományozta a nápolyi koronát. A francia hadsereg közelgésére az udvarmegint Palermoba menekült, hová Acton is megfutott. Utolsó éveiben általánosmegvetésnek és gyűlöletnek volt tárgya. - 2. A. Ferdinánd Rikárd Edward, sir,az előbbinek legidősb fia, szül. 1801 jul. 24., megh. 1837 jan. 31. Nőül vette1832. Mária Lujzát, a dalbergi herceg leányát és nevét is Dalbergreváltoztatta. Politikai szerepet nem játszott. - 3. John Emeric EdwardDalberg-Acton, lord, az előbbinek egyetlen fia. Született 1833. 1859 óta mint acarlowi (irországi) kerület képviselője, tagja volt az angol parlamentnek és azultramontán párt ellenei közé tartozott. E szellemben alapította 1861-ben a«Home and Foreign Review» c. folyóiratot, melynek hasábjain többi közötthasztalan feszegette, hogy a «Matinées royales» Nagy Frigyes tollábólszármaznak. Közismeretessé tette nevét azáltal, hogy 1870-ben a vatikáni zsinatidején Rómában időzött és angol meg német lapokban érdekes cikkeket közölt azsinat működéséről. Összeköttetésbe lépett azonfelül Döllinger-rel és Friedrich-chel(l. o.). Ugyancsak Rómában adta ki «Sendschreiben an einen deutschen Bischofdes vatikanischen Konzils» (1870), később pedig «Zur Gesch. d. vatik. Konzils»(München 1871, angolból fordítva). Az angol kormány Gladstone indítványára azAldenham-i báró címmel a peerséget adományozta neki, a müncheni egyetembölcsészeti kara pedig 1872-ben tudori oklevéllel tüntette őt ki «honoriscausa». Gladstonenek a vatikáni határozatokról írt művét A. 1874-ben a«Times»-ben hosszabb cikksorozatra méltatta, mely külön könyv alakjában ismegjelent. 1871-ben Londonban megjelent művét «The war of 1870» remek munkánaktartják. - 4. A. Charles Januarius Edward, angol érsek és bibornok. Szül.1803., mgh. 1847. (L. a Dictionary of Nation. Biogr. l. 65. l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is