Adalbero

1. würzburgi püspök, ki 1045 ótamint III. Henrik császár bizalmas tanácsadója, a Cluny-féle reformeszmékmegvalósításán fáradozott. IV. Henrik alatt a pápa pártjára állott és azokkalszavazott, kik a császárt 1077-ben letették. Az invesztitura-harc folyamábanWürzburg polgárai A.-t városukból kiűzték, ki azután 1090. Lambach-kolostorbanmeghalt, (Vita Adalberonis. Mon. Germ. L. XII. 226.) 2. A., luxemburgi gróf,metzi püspök 1046-1070. Tanítója volt IX. Leó pápának és az egyházi reformpártnakegyik előharcosa. 3. A., luxemburgi prépost és trieri érsek, III. Henrikcsászár sógora (Kunigunda császárnő bátyja). 1008. erőszakkal foglalta el atrieri érseki széket, miből hosszadalmas belzavargások támadtak. Az ellenfeleiáltal megválasztott Poppo érsek elől A. végre Trierből elmenekült és nem isnyerte többé vissza érseki székét. Meghalt 1036. 4. A., trieri érsek(1131-1152). Buzgó előharcosa volt az egyházi reformpártnak, föltétlen híve akuriának, benső barátja clairvaux-i szt. Bernátnak. 1136-ban Lothár császárkiséretében Apuliában járt, mely alkalommal II. Ince pápa őt nemet apostolikövetté nevezte ki; mint ilyen ő választatta meg első sorban III. Konrádotcsászárrá (1138). Oly nagy tekintélye volt, hogy a reimsi zsinaton (1148) III.Jenő pápa neki engedte át a tiszteletbeli elnöki széket. Meghalt 1152-ben.Életrajza megvan a «Gesta Treverorum»-ban (Kiadta Waitz, Mon. German, VIII.köt.), megírta továbbá a Párisból elhívott bizalmas barátja, Balderich kanonoka «Gesta Alberonis» c. műben (Mon. Germ. VIII. 243. l., L. Krausz cikkét azAllg. Deutsche Biogr. I. 53-54.).

Forrás: Pallas Nagylexikon