Ádám

(héb. «ember», «vörös földből való»), a bibliai elbeszélés szerint az emberiség ősatyja. Az elbeszélésnek legfontosabb eszméi, hogy az ember különb teremtmény minden másnál, hogy a többi teremtmény fölött való uralkodásra van teremtve, hogy az emberi nem egységes, hogy vágyai az Isten akaratával szemben való engedetlenségre, bűnre csábíthatják s hogy ezért lelkiismerete furdalja. Az első bűnről szóló elbeszélésre alapította a keresztényegyház tanát az eredendő bűnről. A zsidó nép irástudói és bölcsei Ádámot igen bölcs és tökéletes embernek képzeltek. Nyilatkozataik, amelyek a talmudi irodalomban vannak letéve, igen kibővítik a biblia-elbeszéléseket. Az ő mondásaik vannak a koránban és általában a mohammedán legendában felhasználva. A gnosztikus rendszerekben s némely zsidó kabbalisztikus munkában, így p. a Zóhárban az A. Kadmón, az ősember, vagy amint másként nevezik, az «égi ember» az Isten közvetlen megnyilatkozása az ő tulajdonságaival együtt. A keresztény művészetben Á. és Éva alakját többfélekép feldolgozták.

Forrás: Pallas Nagylexikon