Adminisztrátori rendszer

Mihelyt a főispánság hivatalbólméltósággá alakult át szükségessé lett oly tisztviselők kinevezése, kik bár ecímmel felruházva nem voltak, a főispáni hatáskört tényleg betöltsék. Etisztviselők az adminisztrátorok kik különösen az örökös v. főpapi főispánokkalbíró megyékben már régebben is előfordulnak. Alkotmányos jelentősége akkor lettez intézménynek, mikor a megyékben uralkodó ellenzékkel szemben a kormány akir. kinevezésen alapuló hivatalokban keresett támaszt. A főispáni hatalom,mint az egyházi és világi főrendek kiváltsága sohasem válhatott a bécsi kormányeszközévé. Mihelyt Apponyi György (l. o.) mint alkancellár az ügyek élérejutott, elhatározta, hogy a végrehajtó hatalmat a megyékben a kir. hivatalnokokáltal megerősíti. Minthogy a főispánok nagy része nem volt hajlandó megfelelniaz 1844 nov. 11-iki kir. leirat szabványainak, amennyiben azok állandótartózkodást a megyében s teljes odaadást a kormány szándékai iránt róttakreájuk, 1845 jun. végéig 9 főispáni kinevezést v. áthelyezést és huszadminisztrátori kinevezést kellett a kormánynak foganatosítania.

A kormány ezeljárása bár az alkotmánnyal egyenesen nem ellenkezett, amennyiben már előbb isműködött 8 adminisztrátor, lényegében felforgatta a rendi alkotmányt. Hiszannak egyik fő jellemvonása az volt, hogy az arisztokrácia és a birtokosnemesség ne csak a törvényhozásban vegyen részt, hanem a végrehajtásban is.Éppen az a körülmény, hogy a megyében minden felső beavatkozás nélkülkormányozhatott az uralkodó osztály, tette e hatóságot a régi törvények őrévé.A rendi társadalom helyébe az állami tisztviselő készül lépni, abban a korban,midőn alaposnak látszhatott a vélemény, hogy az állami hatalom a magyarnakellensége. Nem tagadható hogy az egész berendezés nem tisztán sőt nem isfőképen a közigazgatás érdekét tartja szem előtt, hanem a párttekintetet. Eszempontból teljesen jogosult volt az ellenzék feljajdulása és tiltakozásailynemü, az ország legfontosabb érdekeit illető, kérdéseknek tisztán a királyiprerogativából kifolyó módon, rendeleti úton való elintézése ellen. De akonzervatívok sem láthatták szívesen a változást. A főnemesi családokatsértette a hivatal elválasztása a méltóságtól, és a bürokráciának azarisztokrácia helyébe való léptetése. Ezek Majláth Antal főkancellárral élükönnyilvánosan v. titkon azóta mindent elkövettek az Apponyi-féle rendszermegbuktatására. Maga az ősz József nádor sem nézte jó szemmel a nagyon ishirtelen erőkifejtést. Széchenyi István azonnal kifejezte aggodalmait 1845febr. 25-én Apponyihoz intézett levelében és azóta sem szűnt meg rosszalni arendszer kifejtését. Az ellenzéki megyék pedig, élükön Pesttel, hol Kossuth, sZalával, hol Deák volt a szóvivő, kezdettől fogva állást foglalnak az adm.intézmény mint sérelem ellen. A nemzet ébredése és erősödése épp akkor sokhazafiban megérlelte a meggyőződést, hogy a gyors és biztos haladás csak erősvégrehajtó hatalomnak lehet műve. Ebben a pontban a centralisták (Eötvös,Szalay) tehát egyetértettek a kormánnyal. Az A.-nek egyik végzetes következésevolt, hogy hosszú időre ismét gyűlöletessé tette a közigazgatás államosításánakeszméjét, és ismét a megyét állította oda az alkotmányos szabadság őrének. Nemtagadható, hogy az A. - különösen eleinte - ért el bizonyos eredményeket. Denémely adminisztrátornak, különösen a hontinak és biharinak erőszakoskodásaegyre erősebben fellobbantotta az elégedetlenség tüzét. A régi ellenzéknek s avele szövetséges konzervatív elemeknek sikerült az 1847-iki választásokalkalmával meghiusítani a kormánynak többségre jutását. Mivel pedig a többségnyerése volt az Apponyi legfőbb célja és az A. is annak szolgált eszközéül,világos, hogy az ellenzéknek többségre jutása egyértelmű volt a rendszerbukásával. Ez ellen intézte Kossuth válaszfeliratában a legfőbb támadást. Akormány eljárásának rosszalása keresztül is ment a rendeknél. De mivel erosszalásnak a király elé terjesztése egyértelmű lett volna az egész kormányelitélésével, az mégegyszer kisérletet tett a többség megszerzésére.Visszavonást idézett elő az ellenzék soraiban és az A. ünnepélyes elejtéseáltal meg akarta nyugtatni a rendeket. De a kedélyeket lecsillapítani már nemvolt könnyű feladat, s az adminisztrátori sérelem által felidézett izgatottságegyik legfontosabb előkészítője volt a február végén uralomra jutó, a párisihirek által még fokozott forradalmi hangulatnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon