Adóigazgatás

(adókezelés) összessége azoknak aszabályoknak, intézményeknek és hatósági tevékenységeknek, melyek által azadóztatás az érvényben levő anyagi adótörvények határozatai szerintteljesedésbe megy. Az A. az államháztartás hajtó kereke, mely nélkül a pénzügyikormányzat egy percig sem tartható mozgásban. Az A. az általános közigazgatásegyik ágazata lévén, az adókezelés szervezete és fejlődése az általánosközigazgatás szervezetétől és fejlődésétől függ. Látszik ebből, hogy abszolúttökélyű, minden viszonyok között egyaránt követhető A. szervezet nem létezik.Valamint az adórendszernek a népélet fejlődésével változnia kell, az általánosközigazgatási, gazdasági és kultúrviszonyok alakulása szerint az A. is bizonyosfejlődési szakoknak van alávetve, amelyek eszményieg tökéletesebb igazgatásiintézményeknek erőszakolt meghonosítása kedvéért át nem ugorhatók. Az A.-t majdkizárólag állami közegek, majd legalább bizonyos adóügyi teendőkre nézve azáltalános közigazgatást végző önigazgatási hatóságok látják el, és némelyadónemek kirovását minden államban az adózók soraiból alakított bizottságokteljesítik. Az önigazgatási közegeknek s az adózóknak az adókezelésben valóközreműködése az adóztatást eredményesebbé és igazságosabba teszi. Önkéntértetődik, hogy az A. csak oly államban hozható az általános önigazgatással saz adózók közreműködésével kapcsolatba, ahol a politikai értelmiség és élénkpolgári kötelességérzet nem hiányzanak; valamint az is kétségtélen, hogy azönigazgatásra s az adózók közreműködésére alapított adókezelési szervezetetcsak a hozadéki, jövedelmi, vagyoni és közvetlen fogyasztási adókra nézve lehetéletbe léptetni. A legtöbb forgalmi és közvetett fogyasztási adót csak kellőszakképzettséggel bíró állami közegek kezelhetik. Az adóigazgatás három ágra,ú. m. az adókivetésre, adóbeszedésre és adóbehajtásra szakad.

I. Az adókivetés

az egy-egy polgár által fizetendőadóösszegnek az arra rendelt közeg által eszközölt megállapítása. Azadókivetést az adóköteles személyek s az adótárgyak kinyomozása előzi meg,melyre vagy hivatalos összeírás, vagy az adófizetők bejelentési kötelezettsége,esetleg mind a kettő együttesen szolgál. Az adókivetés a különböző adózási alakoknál,sőt bizonyos teendőkre nézve az ugyanegy adózási alakhoz tartozó különbözőadónemeknél is, más-más nemű rendezést igényel. A munkabéradó ama fajánál,amely csak a munkások átlagos fizetési képességének terhelését veszi célba, akivetés az adóösszeírás alkalmával könnyen kinyomozható s az összeírásilajstromokba bejegyzett adatok alapján az adózóknak a megfelelő osztályokbavaló sorozásával történik. A tárgyi adóknál, névszerint a föld- és házadónál sáltalában azoknál a hozadéki adóknál, amelyek csak a külső támpontok nyománkipuhatolandó hozadék megadóztatására irányulnak, az adótárgyaknyilvántartására s az adókivetésre kataszteri feltételek szolgálnak. Azáltalános jövedelmi adónál, a jövedelmi adó elveit követő különös adónemeknél(p. a tényleges jövedelem terhelését célzó föld-, házbéripar- éstőkekamatadónál), valamint a vagyonadónál a kivetés az adózók bevallásáraalapított bizottsági becslés útján történik.

Az egyenes adókegyénenként való kivetésére nézve kétféle módszer van használatban, ú. m. afelosztásos és a százalékos. A felosztásos (reparticionális) módszernél azillető adónemből befolyandó összes bevételt, vagyis az adóösszeget(adókontingenst) a törvény előre állapítja meg, az adófőösszeget a tartományokvagy kerületek közt vagy maga a törvény, vagy a központi adóbizottság, azegy-egy tartományra vagy kerületre eső adóösszeget a községek között az illetőigazgatási terület rendes képviselete, vagy külön, részint kinevezés, részintválasztás útján alakított bizottság, és végre az egy-egy községre esőadóösszeget a községi tagok között a községi igazgatás v. külön adóbizottságosztja fel. Ellenben a százalékos módszernél a törvény az adókulcsot szabjameg. E szerint a felosztásos módszernél az egy-egy adóegység után fizetendőadótétel, és a másik módszernél az illető adónemből az ország egész területénbefolyandó bevétel csak az összes adókötelesek adóalapjainak kinyomozása utánválik ismeretessé. A felosztásos módszer, melynél nem az egyes adófizető, hanemaz érdekelt igazgatási terület összes adózóinak közönsége a tulajdonképiadóalany, azzal még tovább is fejleszthető, hogy a törvény az ugyanegykerületben, illetőleg adóközségben lakó és ugyanazt a foglalkozást űzőadóköteleseket egy-egy adózó társaságnak tekinti s az egy-egy adózó-társaságrautalt adóösszegnek való egyénenkénti felosztását magára az adózó-társaságraruházza. A felosztásos rendszernek három kiváló előnye van, és pedig: a) azönadóztatás érvényesülését s az adókezelés decentralizációját mozdítja elő; b).a minden körülmények közt szükségesnek mutatkozó bevételi összeg befolyásátjobban biztosítja; c) mivel az illető igazgatási területre felosztottadóösszegnek szükségképen be kell folynia, tehát az egyeseknek nyújtottkedvezmény a többi adózó túlterhelését vonja maga után, a felosztásos rendszeraz adózókat egymás ellenőrzése alá helyezi. Hátrányai a felosztásosrendszernek a) amennyiben az adózó az őt érő adóteher iránt csak akkorszerezhet tájékozást, amikor a felosztási művelet már az egész vonalon be vanfejezve, a szóban forgó kivetési módszer nem hozza az adómértéket az adózásiképességgel világosan kifejezett arányba; b) nem használja úgy fel az adóktermészetes fejlődő képességét, mint a százalékos kivetés, mivel ha még úgyemelkedik is a nemzeti jövedelem, az adóbevételt a törvényhozó csak akontingensösszeg felemelésével szaporíthatja; c) az adófőösszegnek az egyesigazgatási területekre s a községekre utalt összegeknek a községi lakosokraeszközölt felosztása alkalmával könnyen tévedések és részrehajlások csúszhatnakbe. A felosztásos rendszer nagyobb terjedelemben csak Franciaországban ésWürttembergben van használatban. Hazánkban az egyenes adók kivetésére vonatkozóösszes munkálatokat Budapesten a fővárosi kir. adó felügyelő, a vidékitörvényhatóságok területén pedig a pénzügyigazgatóságok vezetik. Az adókivetésta községi közegek, a pénzügyigazgatóságok (Budapesten a kir. adófelügyelő) s azadózók kebeléből részint a pénzügyminiszter, részint a törvényhatóság elsőtisztviselője által minden kir. adóhivatal székhelyén alakított adókivetőbizottságok teljesítik. És pedig: i. a községi közegék a földadót, házadót, I.és II. osztályú kereseti adót, általános jövedelmi pótadót és a fegyveradót; 2.a pénzügyigazgatóságok (fővárosi kir. adófelügyelő) a IV. osztályú keresetiadót, tőkekamat- és járadékadót s a hadmentességi díjat; 3. az adókivetőbizottságok a III. osztályú kereseti adót, bányaadót s a nyilvános számadásrakötelezett vállalatok és egyletek adóját vetik ki.

II. Az adóbeszedés

rendezésénél a következőkre kelltörekedni: 1. a mennyire a kincstári érdekek biztosítása megengedi, az adózókszemélyes szabadsága, gazdasága és kényelme lehetőleg csekély megszorítástszenvedjen. A kényelmesség követelményének kielégítésére minél több adóbeszedésihelynek felállításával, az adókönyvecskék és fizetési meghagyások kézbesítése,valamint a lerovások nyugtázása körüli ügyvitel egyszerűsítésével s a nemokvetetlenül szükséges ellenőrzések és alakiságok mellőzésével lehet legtöbbettenni; 2. a fizetési határidők lehetőleg a jövedelemszerzés idejére teendők,hogy az adózók ne legyenek kénytelenek kölcsönhöz fordulni vagy üzletitőkéjüket megtámadni; 3. az adótartozásnak részletenként eszközlendő lerovásátis meg kell engedni, ami a szegényebb adófizetőkre nézve jótétemény s a pénzforgástis előmozdítja; 4. az adóbeszedési s általában az adókezelési költségeklehetőleg mérsékeltek legyenek. A közvetett fogyasztási adókat, valamint alegtöbb közvetlenül fizetett forgalmi adót mindenütt állami közegek szedik be;azonban az egyenes adók beszedésével több állambán a községi közegek, sőtAngol- és Franciaországban a begyült összeg bizonyos hányadából álló díjfejében magánosok is meg vannak bízva. Az ó- és középkori államokban azadóbeszedési jog haszonbérbe adása volt szokásban, s az adóbeszedésnek a népzsarolását, sőt gyakran népfelkeléseket okozó ez a módja a keleti államokbanmég ma is fennáll. A művelt államokban az adók haszonbérbe adása most már csakkivételesen, bizonyos fogyasztási adóknál fordul elő. A magyar adókezelési törvénynekaz adóbeszedésre vonatkozó fontosabb határozatai a következőkben foglalhatókössze: A folyó adóévre kivetett egyenes adók s az illető évre felosztott régibbadótartozási részletek négy egyenlő részben, és pedig minden évnegyed elsőnapján esedékesek s az illető évnegyed közepéig fizetendők. Addig, amíg a folyóévi adókivetés eredménye nincsen az adózó adókönyvébe bejegyezve, az évnegyedirészleteket a megelőző évi kirovás szerint kell fizetnie, a különbözetek azadókönyvecskék kiállításának befejezését követő részletfizetés alkalmávalegyenlíttetvén ki. Az adópénztárak részletfizetéseket feltétlenül elfogadnikötelesek. Aki az évnegyed közepéig le nem rója esedékes adótartozását, évi 6%késedelmi kamatot fizet az egész évnegyedre. Ellenben aki tartozásának egy vagytöbb évnegyedi részletét előre megfizeti, az előre fizetett adóösszeg után abefizetés napjától az illető évnegyed közepéig számítva, évi 6%kamatmegtérítésben részesül. A kis és nagy községek, a rendezett tanácsú,valamint a törvényhatósági joggal felruházott városok, mint jogi testületek, azadóösszeg mennyiségére való tekintet nélkül, a kir. adóhivatalnál fizetikegyenes adójukat. Más adózók által az egyenes adók: a) kis és nagy községekben,amennyiben évi adótartozásuk 100 frtnál kevesebb, a községi bírónál, illetőlegpénztárnoknál, amennyiben pedig évi tartozásuk a 100 frtot eléri vagymeghaladja, a kir. adóhivatalnál; b) rendezett tanácsú és törvényhatóságijoggal felruházott városokban, az adótartozás nagyságára való tekintet nélkül,a városi adóhivatalnál fizetendők.

III. Adóbehajtás

(adóvégrehajtás) a. m. azesedékessé vált s a törvényes határidőben nem törlesztett adótartozásnakkényszer utján való beszedése. Az adóbehajtás épp oly szükséges és jogos,. mintmaga az adó, mert nélküle csak az teljesítené adófizetési kötelezettségét, a kiönszántából akarná. Az igazságos, de erélyes adóbehajtást az adózó közönségérdeke is megkívánja, mivel a teherviselési kötelesség kijátszása nemcsak azállamkincstárt, hanem a pontos adófizetőket is megkárosítja, ezek levénkénytelenek az egyesek által jogtalanul visszatartott adóösszegeket pótolni. Azadóbehajtás rendezésénél az legyen a főelv, hogy az adóvégrehajtás ne jöjjön azegyéni jogokkal és gazdasági érdekekkel nagyobb összeütközésbe, mint a kincstárjogos követelésének biztosítása múlhatatlanul megkívánja. Ebből kifolyólag azoly adótartozást, amely az adózó fizetési képességének hiánya miatt válthátralékká, jogosan nem lehet kényszer útján behajtani. Időleges fizetésiképtelenség esetében fizetési halasztás engedélyezendő, végleges fizetésiképtelenség esetében pedig az adótartozás törlése rendelendő el. Ha azadóvégrehajtás az adófizetőt minden vagyonától fosztaná meg, az adótartozásnaktöbb évre terjedő részletekben leendő törlesztését kell megengedni. Az adózóélet fenntartására mellőzhetetlenül szükséges javak s az üzlete folytatásáhozmegkívántató munkaeszközök kiveendők a végrehajtás alól. Ingatlanokra azadóvégrehajtás csak utolsó esetben s a föld népének lehető kímélésévelintézendő. Nálunk az adótartozásoknak, és pedig nemcsak az egyenes adóknak,hanem egyszersmind a közvetett adóknak, illetékeknek, az egyenes adók módjárabeszedendő egyéb kincstári követeléseknek, továbbá a bűnvádi eljárásiköltségeknek, törvényhatósági és községi adóknak, ipar- és kereskedelmi kamaraiilletékeknek stb. behajtásával a pénzügyigazgatóság (a fővárosi kir.adófelügyelő) felügyelete alatt a községi közegek, főszolgabírák s az államivégrehajtók vannak megbízva. A tulajdonképi végrehajtást megintés előzi meg, amelyértmérsékelt illeték fizetendő. Ha a megintés foganat nélkül marad, azonnal azálogolás következik, melynek tárgyát mindenekelőtt az adózónakkészpénzjövedelmei és követelései, másod sorban ingóságai képezik. Mindamatárgyak és jövedelmek, a melyek a bírói végrehajtásról szóló törvény értelmébenbírói végrehajtás alá nem esnek, az adóvégrehajtás alól is ki vannak véve.Ingatlanra csak abban az esetben terjeszthető ki a végrehajtás, ha ahátralékosnak a hátralék összegének megfelelő egyéb vagyona nincs. Avégrehajtásnak az ingatlanokra való kiterjesztését a pénzügyigazgatóság (afővárosi kir. adófelügyelő) javaslatára a törvényhatóság közigazgatásibizottsága rendeli el. Ha a hátralékos a zálogolás napját követő 15 nap alatt ahátralékot, késedelmi kamatokat s a közbejött költségeket lefizeti, a zárlatfeloldottnak tekintetik, ellenkező esetben pedig a végrehajtással megbízottközeg a lefoglalt tárgyakat nyilvános árverésen eladja. A végrehajtásiköltségeket a hátralékos tartozik viselni. E végből ingó javak lezálogolása ésárverése alkalmával a végrehajtást szenvedő fél a hátralék minden forintja utánzálogolási illeték címén 2 krt és árverési illeték fejében 3 krt fizet. Azingatlanokra vezetett adóvégrehajtás költségeinek megtérítésére nézve a bírói végrehajtásról szóló törvény intézkedései irányadók.

Forrás: Pallas Nagylexikon