Adórendszer

alatt valamely államban érvénybenálló összes adónemek foglalatját értik. Önként értetik, hogy az egyes adózásialakokat s adónemeket szerves módon s olyképen kell összefoglalni, hogy egymástkiegészítő hatásukkal az adóztatás főelvét, t. i. azt, hogy a nemzet valamennyitagja és minden önálló gazdaság a valóságos szolgáltatási képesség arányábanjáruljon hozzá a közterhek viseléséhez, lehetőleg érvényre emeljék. Azadórendszer helyességének legfőbb kellékei: a) az adózási kötelességáltalánossága, vagyis, hogy egyetlen adófizetési képességgel bíró állami tag selegyen a közterhek viselése alól felmentve; b) az adóteher arányos és igazságosmegosztása, hogy a közterhekből senki se legyen kénytelen nagyobb résztelvállalni, mint amilyen szolgáltatási képességük arányában a többi adózókranehezedik. Ez alapon az alsó néprétegek túlságos megterhelésének mellőzésétkülönösen a nélkülözhetetlen tárgyakra vettett fogyasztási adók eltörlését, afundált jövedelmeknek erősebb megadóztatását, a fizetési képességet csökkentőegyéni viszonyok (gyermeklétszám, betegség) figyelembe vételét s a nagyobbjövedelmeknek nagyobb adótétellel való terhelését kívánhatjuk; c) arra kelltörekedni, hogy az adót tényleg az viselje, akit a törvény vele terhelni akar(l. Adóáthárítás); d) az adóztatás úgy rendezendő, hogy az adófizetők gazdaságihelyzetét meg ne rontsa, s a nemzeti termelést és forgalmat lehetőleg kevésséháborítsa; e) az adóztatás jogos, azaz az adóbevétel az állami célok eléréséreszükséges legyen. Az oly adó, melyet az állami célok nem igazolnak, akkor isönkénykedés, ha a helyes adórendszer egyéb elveit nem sérti; f) ne álljon azadórendszer túlságosan sok adóból, mivel az adónemek nagy száma nemcsak a népterheit, hanem az adóközegek teendőit s az adókezelési költségeket isszaporítja.

Forrás: Pallas Nagylexikon