Adventitia bona

(lat.) a. m. más úton, mintörökség utján szerzett javak. A-um peculium az ujabb római jogban az apaihatalom alatt álló gyermeknek minden szerzeménye, amely nem származik azatyától és nem castrense peculium (hadi szolgálat által szerzett) v. quasicastrense peculium (hivatal, ügyvédség, bírói gondnokság által szerzett, azuralkodó vagy uralkodóné által adományozott vagyon s a lelkészi hivataltviselőnek egész szerzemény e). A megkülönböztetésnek jogi jelentősége van, mertmíg a «castrense» és a «quasi c. p.» a fiúnak teljes és szabad tulajdonátképezi, amelyen az apát még a haszonélvezet joga sem illeti meg, addig az «a.pec.» tulajdonjoga a gyermeké ugyan, de kezelése és haszonélvezete az apaihatalom tartama közben az apát illeti. E különbségeknek jogi jelentősége akkorszembetűnő, ha arra gondolunk, hogy a régi római jogban házi gyermeknek sajátvagyona nem lehetett, hanem minden, amit szerzett, apjáé volt. Az apától kapottvagyon peculium profectitium s ennek tulajdona, úgyszinte az, amit a fiú veleszerez, az apáé marad. Adventitia dos a nőnek hozománya, mely nem a nőnekapjától v. atyai nagyapjától származik, vagyis nem profectitia dos.

Forrás: Pallas Nagylexikon