Aequipollentia

(ujlatin: egyértékűség, amiegyenlő érvényű). A logikában két különböző minőségű (igenlő, tagadó) ítéletnekértelemben való megegyezését szokás aequipollentiának nevezni. P. A fémekelemek = a fémek nem kémiailag összetett testek. De ilyeneket is szokás ideszámítani: Az egész nagyobb részénél = a rész kisebb az egésznél, azaz, amidőna két ítélet egyáltalán logikus formájára nézve különböző, de értelemre nézveazonos. A kifejezést. legelőször Appulejus használta. Fogalmakat is neveznekaequipollenseknek, ha ugyanazon tárgyakra vonatkoznak, de más-másjegyszempontjából: p. egyenlő szögű és egyenlő oldalú háromszögek, v. Nagy Sándornevelője=a tudományos logika megalapítója.

Forrás: Pallas Nagylexikon