Afázia

(gör.), szólásiképtelenség, melynek oka az agy bizonyos részének, és pedig a Reil-féleszigetnek és környékének maradandó vagy múló kóros elváltozása. Abban áll, hogya beteg, aki a körülötte történőket teljesen föl tudja fogni és a beszédetérti, egy általában nem tud beszélni (alalia) vagy csak hiányosan. E szólásizavar mellett a beszéd mechanikai része, az izomzat, valamint a szófűzésteljesen érintetlen maradhat. A beteg jól tudja, hogy mit akar mondani, azonbana fogalmat kifejező szót nem találja és helyette mást, néha meg nem felelőthasznál, vagy pedig a fogalmat körülírja. P. ha a «kutya» fogalmát akarja.kifejezni, akkor vagy egy válfaját nevezi meg, vagy pedig körülírással jelzi.(«állat, mely ugat» stb.). Többnyire utána tudja mondani a szót, ha más előttekimondja. Ez az állapot az u. n. amneztikus afázia. Előfordul, hogy egy beteg,ki több nyelven tudott beszélni, egyben már nem tudja magát kifejezni. AzA.-nak másik neme, midőn a betegek a szavakat nem tudják kiejteni, noha azizmokban hüdés nincs jelen. A szót tudják, de ha az kiejtésre kerül, akkor azizmok kellő összeműködése hiányában vagy egyáltalában nem ejthetik ki a szót,vagy csak részben. Néha csak egyes betűket nem ejthetnek ki, p. «szombat»helyett «szomat»-ot, vagy «kréta» helyett «kétát» mondanak. Ez az u. n.ataktikus afázia. Ezek a betegek az előttük kiejtett szót nem tudják utánozvasem kimondani. Más betegek akaratuk ellenére és állapotuk teljes tudatában ahelyesen kiejtett szavakat megtoldják egy értelmetlen szótaggal, vagy pedigegy-két szónál több nem is áll rendelkezésükre (monofázia), mely szavakat vagyszótagokat a legkülönfélébb dolgok kűejezésére használják. Mások ismét olyanszavakat használnak beszédközben, melyeknek ott ahol használják, értelmüknincsen, vagy olyanokat, melyek egyáltalán minden értelem híján vannak, p. havalaki «ablak» helyett rendesen «asztalt» mond, v. «írni» helyett «elen»-t.Előfordul az is, hogy a szólási képesség teljes épsége mellett a betegek nemértik a kimondott szót. Ezeknél tehát megvan a hallási és szólási képesség, dea hallott hang fogalmát, jelentőségét elvesztették. Ez a szenzorikus afázia(Wernicke) vagy a szósüketség (Kussmaul).

Forrás: Pallas Nagylexikon