Afganisztán

(benszülöttek nyelvén Urlajat, azókorban Drangiana, Ariana). Fekvése, határai és kiterjedése. Nyugat-Ázsia ésKeletindia közt az É. sz. 28° 45 és 37° 45 s K. h. 60° 55 és 74° 45" alatt.Határai keleten a Pamir, Csitral, Kafirisztán, Pisaver és Pandsab, délenBeludsisztán, nyugaton Khorasszán, északon Turkmenföld, Bokhara, Darvasz,Szignan s Kelet-Turkesztán. Pamir felé a határ bizonytalan. Részei északon(Ny-K-re haladva) Kipcsak, Dsemsidi, Gardsisztán Maimene, Balkh, Khulm,Kundusz, Badaksan, Vahan; nyugaton (É-D-re haladva) Gurdsisztán, Herat,Szeisztán, Aimak, Haszara, Szamindavar, Garmszel, ezektől keletre atulajdonképi Afganisztán, Kabulisztán és Szivisztánnal. Területe (1879) 720,664km².

Hegy- és vizrajza.

Főhegyrendszere a Hindukus, melyszámos ágával az országot behálózza s nyugaton a persa hegyekbe megy át, így azország 4/6 része hegyes, a völgyek azonban vízben dúsak, termékenyek. AHindukus északon húzódik a Pamirtól Ny-ra, s havas csúcsai a 6000 m.- t ismeghaladják. A Kohi-Baba gerincet a Hindukustól a Bamian történelminevezetességű hágója választja el, mely szinten nyugatra vonul, mintegy 5500 m.magas, északi lejtője vad, szaggatott és meredek; hat nehezen járható hágóvezet gerincén keresztül. A Kohi-Babához nyugatról ismét két párhuzamoshegyvonal csatlakozik a Szefid Koh (Fehér hegység = Paropamisus) és Szija Koh(Fekete hegység), melyek Herat völgyét szegélyezik. A Hindukus és Kohi-Babafővonalából számos ág indul ki legyezőszerűen; ez ágak közül legismertebb akeleti és nyugati Szulejmán hegység, mely utóbbi az É. sz. 31° 4 alatt aTakht-i-Szulejman csúcsban 3910 m.-t ér el, s mely Beludsisztánig nyúlik skitűnő határt von a persa és hindu világ közt, kopár és köves falaival meredekenesvén az Indus termékeny völgyére. 5 útja van, de ezeket a rablókveszélyeztetik: a Khaibarhágó a Kabul völgyéből az Indus völgyébe (52 km.); aKurum hágó Bannuból Kurumba; a Khuszorán és a Tank hágó, mely utóbbin tüzérségis átvonulhat és É-on a Gomal (Gumal v. Ghvalar) hágó. A Szulejmánheggyelcsaknem derékszögű a keleti Szefid-Koh a 4500 m. magas Paimar hágóval. Az északés kelet e magaslataihoz nyúlik fel a DNy-i vidék mélyedése az Iran pusztaisivatag jellemével. Itt van a Hamun-mocsár (2920 km²) 450 m. mag.Hegyek által ily sokfélekép megszaggatott földön nagy folyórendszer nemfejlődhetik ki. Legnagyobb folyó a Hilmend, 1120 km. hosszú, vízkörnyéke 517000 km² s mégis jelentéktelenül vész el a Hamun-mocsárba, melybe mégÉ-ról az Adraszkan és Farrah-Rud, K-ről a Khas-Rud ömlenek. A Hilmend főmellékfolyója az Argandab a Tarnakkal. A Kabul Pisaver és Dsellalabad közötttöri át a keleti hegységet és az Indusba ömlik. A. északi határát az Amuképezi, melynek m.-folyói közül a Kundusz a legjelentékenyebb, míg a Murghabotés Herirudot a turkmen puszták nyelik el.

Éghajlata.

A. éghajlata teljesenszárazföldi. Ghasznában a rendkívül kemény tél 4 hónapig tart, a hó mégtavasszal is fekszik, s a nyár alig melegebb, mint Angliában. Az északihegyvidéken a hóviharok gyakoriak; míg a délnyugati lapályokon júniusban 50° C.van árnyékban, s Kabulban és Dsellalabadban a nyár csaknem elviselhetetlen.

Termékei.

Ásványok közül ólom és vas aHindukusban, kén a nyugati hegyekben, arany Kandahar vidékén; kősó és kőszén ahegyekben általában nagy mennyiségben van; igen híres a badakhsáni rubin. Anövényvilág a magasság szerint a legváltozatosabb; a cukornád és datolyapálmátólaz európai főzelékekig majd minden megterem: a kukorica, rizs, dohány, alma,barack, füge, szőlő kitűnően terem, míg a steppéken a csodálatos szagúfoetidát gyűjtik. Az állatvilágból a főbb alakok: sakál, hiéna, medve, farkas,róka, oroszlán, tigris, leopárd, teve, kecske, ló (pony = jabu), szamár,szarvasmarha, sólyom (vadászsólymok), fácán és nagyon mérges skorpió-faj.

Lakosság.

A lakosság száma(1880) 6.145,000, melyből 3.500,000 afgán. Az afghánok az iráni fajból valók,kik mint hódítók nyomultak be. Ők magukat pástun v. páhtun, többes szám pástánév. páhtáné néven nevezik. Három: nyugati, keleti és indusi csoportra oszlanak.A nyugati A.-k törzsei: 1. a duráni, amely ismét két részre oszlik, u. m. azirákokra és a páncspáh-okra, amelyek mindegyike több nemzetségre, vérségre(khel = clan) szakad; 2. a terin, amelyben az u. n. fehér és fekete terineketkülönböztetik meg; 3. a ghilzai, ez is több nemzetségből és vérségből áll,köztük laknak a nasir-ok, akik Beludzsisztánból vándoroltak be. A keleti A.-k,kiket berduráni-knak neveznek, szintén több törzsre (juszúfzai, othmankhail,turkoláni, chaibari) és számos nemzetségre, vérségre oszlanak. Az indusi A.-k(a Szulejmán hegység lakói) törzsei a daulekhail, gandepur, mainkhal, babur,storiani és marvar törzs. Az egyes törzsek mindenik vérsége (khel) felettegy-egy khan (chan) uralkodik, aki népgyűlést (dzsirgah) hív össze. Nyelvük akeleti persához tartozik, de nyugaton erős hindu vegyülékkel. A különbözőtörzsek a bevándorlás rendje szerint különböznek nemcsak jellemükben ésszokásaikban, de jogaikban, kiváltságaikban is. A nyugaton élő hazarák törzse,mely 360,000 lélekből áll, mongol özbég ág Timur vagy Dsingiz khán idejéből;igen régi persa nyelvet beszélnek és siita mohammedánusok. A tadsikak a régilakók leigázott utódai, persa eredetűek, nyelvük is tiszta persa tájszólás, deszunniták, földművelők, iparűzök; számuk egy millió s különösen nyugatonlaknak. Az aimakok rabló, vad törzse szinte szunnita. Török eredetűek akataghanok (200,000), kizilbasok (75,000). Indiai eredetűek a hindkik (500,000)és dsatok. Délen vagy 100,000 beludsi, északkeleten ugyanannyi badakhsi él.Ezeken kívül még zsidók és örmények élnek itt. Persze uralkodó nép az afgán ésvallása a szunnita iszlám. Az afgán erős testű, dacos és büszke, erős fasjitudattal, vitéz katona, szorgalmas iparos; földművelő ugyan, de földjét afakirral művelteti, akit akár meg is ölhet, de ha szorgalmas a fakir, a legjobbbánásmódban részesül. Az afgánok törzsei közül legvitézebbek a berduranik. Atörzsek közt általában igen laza az összefüggés, s a törzszervezetet valamiközigazgatás sem meg nem csonkítja, sem meg nem változtatja. A törzseketazonban olyan védés dacszövetség tartja össze, mely a vérbeli köteléknél ishatalmasabb.

Szellemi műveltség.

Az afgán nyelv vagy pustu(puk"htnnak is nevezik), aziránt nyelvcsaládhoz tartozik. A XV. század ótairodalmi nyelvül szolgál. Legjobban ismert költője Abdur-Rahmán. Nevezetesköltő a XVII. századbeli Khus-hal-Khán Khattak. Említést érdemelnek még a Duránidinasztia alapítója Ahmedsah Abdali és Mirza Khán Anszari. A persa irodalomnaka közönség minden rétegére kiterjedő befolyása mellett eredetiségről szó semlehet az afgán költészetben. Afgán nyelvtant irt Dorn. Szótárt RavertyDictionary of the pushto Lond. 1860, A népdalokat Darmesteter gyűjtötte össze:«Chants popul. des Afghans». Paris 1888-1890. 2 vol.

Kereskedelem ésipar a nagy városokban, Kabul, Kandahar stb.-ben van kifejlődve, Kelet-India ésKözép-Ázsia felé a lohani kereskedők közvetítik, kiknek fegyverrel, pénzzel éserővel meg kell küzdeni karavánjaik élén a természetes emberalkotta akadályok ellen,Évenkint kétszer mennek keresztül Bokhara sivatagjain és a Paropamisus hágóin,a Gildsi fennsíkon és a Szulejmán gerinc hágóin. Ezeken átkelve tevéiket ésfegyvereiket hátrahagyva, vasúton és hajón mennek Kalkuttába és Bombayba és atöbbi kikötőkbe, egész Asszamig és Birmáig. Bevisznek Indiából edény- ésfémárukat, indigót, selymet, cukrot, fűszert, teát, gyöngyöt, sodronyt, ópiumotstb., mintegy 60 millió forint értékben.

Történelem.

Az afgánokról, kiket Herodotospaktioknak nevez, legelőször a gasznai Mahmud hadjárataiban történik említés.Csak a XVIII. század közepén léptek fel együttesen, miután őket Ahmadsah Abdali(1747-73) kiragadta a persa uralom alól. Ez alapította a Duránik vagy Abdalikdinasztiáját, melynek birodalma 1823-ban Mahmud bukásával szétzüllött. Ekkorkezdődött a barakcsik uralma, s pedig Kabulban poszt-Mohammed uralkodott.Miután azonban Anglia irányában Indiát illetőleg ellenséges indulattal látszottviselkedni, egy brit-indiai hadsereg 1839 aug. 7-én benyomult Kabulba ésSuja-saht, Mahmud fivérét emelte a trónra. Azonban egy általános felkelés az1841-42-iki télen az angolokat visszavonulásra kényszerítette, mely alkalommalaz angol hadsereg teljesen tönkre ment s Doszt-Mohammed ismét kezébe vette azuralmat. A szikekkel szövetkezve újból kezdett Anglia ellen működni, azonban1849 február 21-én az angolok döntő ütközetben megverték s ő kénytelen volt azInduson át menekülni. Miután uralmát megerősítette s Balk meghódításávalgyarapította, 1855 március 30-án az angol kormánnyal védés dacszövetségetkötött. Anglia ösztönzésére 1856-ban háborút indított Persia ellen; a persákmegszállották Heratot, azonban 1857 jul. havában kötött szerződés alapjánátengedték Ahmed khánnak, a barakcsik főnökének. Doszt-Mohammed 1862 elejénmegverte ennek Kandahar felé nyomuló seregét s visszafoglalta Heratot 1863május 26-án. Halála után vad harc folyt fia és utódja, Sir Ali s ennek fivérei,Azim khán és Afzul khán között. Ez utóbbi elfoglalta Kabult és Kandahart,azonban 1867-ben megöletett, mire Sir Ali ismét elnyerte az uralmat egész A.felett, melyben Anglia által is elismertetett. Az északi határok 1872-ben azorosz-angol szerződések által állapíttattak meg; a Hamun-mocsár körül egy darabterület a persáknak jutott. 1878-ban Sir Alit (megh. 1879) oroszbarát érzelmeimiatt elűzték az angolok, s midőn fia, Jakub khán alatt a kabuli angol követségfelkoncoltatott, 1880-ban a türelmüket veszített angolok nehéz küzdelem utánAbdur-Rámán khánt, Doszt Mohammed unokáját ültették a fejedelmi székbe, Jakubkhánt pedig Indiába internálták.

Abdur-Rámán aHeratban székelő Ejub khán ellen sikeresen küzdött, de a Khojber-szorost.Angliának engedte át. 1887 aug-ban Ejub khán fogságából orosz térületreszökött, s az oroszok segélyét iparkodik megnyerni Herat elfoglalására.1892-ben az Anglia és Oroszország között régóta fennálló. ellentét ez országbanis még élesebb lett. Az oroszok a Pamir fennsíkon és a Mughala mentén lassanbár, de egyre előnyomulnak Afganisztán felé; sőt Aklus-ba is érkeztek már oroszcsapatok. Kéz alatt az oroszok egyes afgán törzseket is lázítanak az emirellen, nyíltan azonban mindenképen annak pártját fogják Anglia ellenében.Jelenleg az emir határozotton Oroszország pártján áll; kitűnt ez 1892 jul,havában, midőn az ind angol alkirály arra szólította őt fel, hagyná abba az indhatáron élő törzsekkel való örökös civakodást és ne üldözze (az angolokhozszító) Badjaur (v. Badjur) urát, Umra khánt. Az emir azt válaszolta, hogy «Umrakhán lázadó alattvalóm, kivel szemben azt fogom tenni, ami nekem tetszik. Indiaidiktatúrának pedig nem fogom magamat alávetni». Abdur Ráhmán emir állása mostaz angolok és az oroszok között fölötte ingatag. Egyelőre jobban tart azangoloktól mint az oroszoktól. Pedig az oroszok izgatták fel 1891-ben aDsemdidi törzset, hogy a Merv-ben székelő orosz kormányzónál bejelentsékhódolatukat (mi ugyan fejökbe került; és az oroszok keze működik a többi törzs(Ghilzai) lázadásaiban is. Arra a hírre, hogy az orosz csapatok a Hazara törzsterületére nyomulták, az emir arra határozta el magát, hogy Angliához fordul.

Forrás: Pallas Nagylexikon