Afónia

(gör.), hangtalanság, vagyis ahangnak teljes hiánya, amit azonban nem szabad a beszédhiánnyal v. a némasággalösszetéveszteni, miután a beteg legtöbbször susogva bár, de mégis képes magátmegértetni. Az A. voltaképen a gégében vagy a gégén kívül székelő különbözőkóros folyamatoknak egyik tünete. Az A.-nál a beszélőképesség épsége mellett ahangképzés van megakadályozva. Oka részben a hangszalagok rezgésképességének ésfeszülésének megváltozásában, részben, a gégeporcok mozgási rendellenességébenrejlik. Mindezeket pedig izom és idegkészülékek közvetítik. A rezgésképességmegváltozását a hangszálak betegsége, mint hurutok, lobos duzzanatokeredményezhetik, máskor ismét fekélyesedések és újképződések, beidegzésizavarok, mint hűdések v. görcsök idézik elő. Az A., mely rögtön v. lassú módonkeletkezhetik, állandó és múlékony lehet, a szerint, amilyen az alapbántalom,mely okozza. Létrejöhet hangtalanság az által is, hogy a gége működése p. atűdőnek megbetegedése által van akadályozva, amidőn a hangképződéshez szükségeskilégzési légáram felette csekély. Gyakran látunk hangtalanságot fellépnihiszterikus nőknél heves lelki felindulások után kimutatható behatás nélkül is.Az afónia diagnózisának felállításánál a gégetükör vizsgálat nyújtfelvilágosítást. Ha központi idegrendszerbeli gyógyíthatatlan elváltozások,rosszindulatú újképlődések, vérértágulatok stb. szolgálnak alapul, javulástvárni nem lehet, míg hurutos, lobos állapotok v. túlműködés folytán keletkezetthangtalanság, továbbá a hiszterikusok; A.-ja elmulhat. A gyógykezelésnek az alapbántalomellen kell irányulni. Kétségtelen, hogy a gégeizmok és idegek hűdése általokozott A.-nál első sorban a villamozás tesz kitűnő szolgálatot.

Forrás: Pallas Nagylexikon