Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ág arm
ág branch
ág perch
ág shroud
ág snub
ág sprig
ágacska sprig
ágacska twig
ágaktól meg... clear bole
agancs antler
agancs horn
agancs közé... beam
agancs-só salt volati...
agancsát el... to cast its...
agancsát le... to cast its...
agancshegy prong
agancsváltó... deciduous
agár greyhound
agárhas greyhound b...
agárverseny... dogs

Magyar Magyar Német Német
ág Ast (r)
ág & ágazat... Zweig (r)
ág & gally Zweig (r)
ág & gally ... Reis (s)
ág (folyó) Arm (r)
ágacska Ästchen (s)...
agancs Geweih (s)
agár Windhund (r...
agár Windspiel (...
ágas zweigig
ágaskodik aufbäumen (...
aggály Anstand (r)...
aggály Skrupel (r)...
aggastyán Greis (r)
aggaszt bedrücken
aggaszt & i... ängstigen
aggasztó besorgniser...
agglegény Junggeselle...
aggodalom Besorgnis (...
aggódás & a... Sorge (e)

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ág

a növénytanban, szélesebb értelemben véve minden új tag, mely egy más hasonló rendesen nagyobb, de vele alaktanilag (morfologiailag) egyenlő tagon keletkezett. Így szokás mondani: ága van a gyökérnek, a szárnak, levélnek (négyágú lóhere, Helleborus levele), a szőrnek, a tövisnek (a lepényfán), a kacskaringónak (szőllő), a virágzatnak, a hímeknek (gyertyánfa), a sejteknek és edényeknek. Szorosabb értelemben véve a növény főtengelyének (a szárat meg a gyökeret összekötő egyenes) vannak ágai. A gyökér meg a szár (törzs) t. i. ritkábban marad ágatlan (tulipán szára, pálmák törzse), gyakrabban maga-magához (+ -) hasonló, magával alaktanilag egyenlő értékü egyenlő módon viselkedő (csak rendesen kisebb) képleteket hoz létre, amelyeknek gally, ág, ágacska, hajtás, vessző stb. a neve. Ezek még többször ismételve hozhatnak létre magokhoz hasonló új tagokat (l. Elágazás); s az ágak és levelek között ez az egyik főkülönbség, mert a kész levél maga-magát reprodukálni, vagyis levél levelet alkotni nem képes. A fák elágazása tehát, analogiailag tekintve, a korálltővel v. az állatgyarmatokkal hasonlítható össze. Az ágak és gallyak összege a másod, harmad stb. rangu melléktengelyeket alkotja. A magyar nép a fáknak legnagyobb, tehát elsőbb rangu melléktengelyeit gallyaknak (ramus rami primarii, Ast) nevezi; gallyra kötik a hintát, gallyba kapaszkodik a fára mászó; gallya csak a fáknak van; a füveknek, cserjéknek és kóróknak nincs. A hatalmas vén fák gallya gyakran akkora lehet mint egy középszerü, önálló fa. A vékonyabb melléktengely az ág (rami secundarii. Zweig) s ennek ujabb ismétlődése az ágacska (ramulus, ramuli). Ága v. ágacskája akármely növénynek, fűnek-fának, tehát olyannak is lehet, amelynek gallya nincs. Azt a szögletet, melyet a gally a törzzsel vagy az ág a gallyal, az ágacska az ággal együtt alkot, gally-, ill. ágzugnak (latinul ala, axilla) hívják. Az ág, akárminő rangú, mindig a rügyből keletkezik, ez a rügy pedig mindenkor a levél tövében nyugszik. Az idei ág (hajtás) alatt tehát legtöbbször látni a levelet is, mely a régibb ágak alól lehullott.

Az ágak v. oldalágak keletkezésének helyét a levelek szokták meghatározni. Eleinte, a fejlődés legelején, ág és levél között alakbeli különbség nincs. Mind a kettő a fiatal szár oldalán apró szövetdomocskák (ágdudor, levéldudor) képében jelentkezik (l. az e alatt az ábrán); mind a kettő külsarjas (exogen, az elsőd kéregből, l. o.) és csúcsnak-tartó sorrendben támad a szár tenyészőkúpja alatt, s ilyenkor az ág és levél szövetdombocskája között egyéb különbség nincs, mint, hogy az ágdudor (kn) valamivel fiatalabb, vagyis mindig levelek, a levél dudorodása az első, s előbb két levél dudorodásának kell már csak ezután fakad az elsőbbik dudor tövében az első ág dudorodása. A legfiatalabb levéldudor felett tehát soha sincs még ágdudor, vagyis a legfiatalabb(utolsó) dudorodás legfeljebb az utolsó előtt levő levél tövében lehetséges. A kis ágdudorból azután rügy lesz, az alatta levő fiatal levéldudor pedig a levél későbbi alakjának megfelelően, laposan fejlődik. Az ágak és levelek eme sorrendjének következtében az ágak, ha kifejlődésükben baj nem érte őket, a levelek helyzetének törvényét követik (l. Elágazás és Levélállás). A levéltelen és rügyetlen gyökér ágai belső eredetüek (endogen, l. o. és Gyökér a.). Végre, mivel az ág, mint a korálltő, maga-magát reprodukálni vagyis ujabb meg ujabb ágakat hajtani képes, az anyatörzsről levágatván, mesterséges szaporításra felhasználható. (tűzvessző, oleander, l. Ojtás, Szaporítás).

[ÁBRA] A rügy hosszmetszete; b a felsöbbek a legfiatalabbak; e a tenyésző csúcs, mely körül a levelek fejlődnek, kn az uj rügy fejlődésének megindulása; pl, n,. a szár belseje (csima); l a bör;.r a kéreg; f az edénnyaláb; m a bél.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is