Ágai Adolf

jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy-Társaság tagja, szül. Jankovácon, Bácsmegyében 1836 márc. 31-én. Apja szintén orvos, lengyel származásu volt, ki maga is foglalkozott irodalmilag. Ágai 4 éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre hurcolkodott s itt ő is megtanult magyarul. Elemi s középiskolai tanulmányait Pécelen, Nagy-Abonyban, Pesten és Nagy-Kőrösön végezte, az orvosi tudományokat pedig Bécsben hallgatta. Beutazta egész Európát, Ázsia és Afrika egy részét, elsajátította a nyugati nyelveket. Irói pályáját Antoinette c. eredeti beszélyével kezdte meg a Hölgyfutárban 1854.; majd bécsi leveleket irt szintén a Hölgyfutárba ( 1854-57) és a Vasárnapi Ujságba (1857-81). Ezenkívül irt több beszélyt és rajzot, részint a saját neve alatt, részint álnéven. Dolgozott több német lapba (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, Fliegende Blätter). Humoros tárcaleveleivel először a Honban lépett fel 1865-ben Porzó álnév alatt, s folytatta a Pesti Naplóban, Vasárnapi Ujságban s a Magyarország és a Nagyvilágban, mely utóbbi lapot csaknem egy évtizedig (1870-1879) szerkesztette. Az említett lapokon kívül 1857-től kezdve minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg közleményei. Forditott német és francia regényeket is. Ő indította meg a Borsszem Jankó c. élclapot s szerkeszti lankadatlanul ma is; szerkeszti 1871 óta a Kis Lap címü gyermeklapot Forgó bácsi néven; szerkesztette még Bródy Zsigmonddal a Látcső c. napilapot s a Regélő füzetes regénykiadási vállalatot. Munkásságának, melyért a Kisfaludy-társaság 1877-ben tagjává választotta, legfőbb tere a tárca-, élclap- és gyermekirodalom, hol friss szelleme és kedélye s kifogyhatatlan leleménye és humora a legváltozatosabban érvényesül. Porzó tárcaleveleivel egyaránt kivivta a közönség és a kritika elismerését (összegyüjtve megjelent Budapesten 1876, 2 köt.). Tárcái tartalom tekintetében rendkívül sokfélék: társadalmi rajzok, családi jelenetek, uti élmények, napi érdekü események és a saját élményei; de nem a tárgy teszi őket vonzókká, mert néha alig is van tárgyuk, hanem a stil és modor az, amivel hat. Előadása fordulatokbangazdag, élces, a szójátékokat pazarúl szórja. Á. mint élclapiró ügyesen, elmeéllel tudja ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi félszegségeket, a Borsszem Jankó alakjaival, melyeket nagyrészt maga teremtett, csakhogy a gunynak és az ironiának itt is, mint tárcáiban, ritkán van mélyebb háttere, termékenyítő erkölcsi magva; a szatirai jellemzés könnyen tért enged nála a torzító hajlamnak és alakjai hamar a groteszkbe mennek át. Kedveltek humorisztikus naptárai is, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cége alatt jelentek meg: Spitzig Icig naptára, Mokány Berci, Mihaszna András naptára, Püff neki! Abrincs! Csihaj! Drukk! Cu tumm! Poszkiszli naptár, Dsentri naptár, Virtus naptár, Muszáj naptár, Fáin! Hoch! stb. Népszerü gyüjteménye a Diák ismeretek tára is. A gyermekirodalom köréből könyvei: Gyermekhumor (Budapest, 1874), Forgó bácsi gyermekszinháza (1882), Forgó bácsi képes könyve (1877), Az én kis világom (1887). Régebben mint fordító is működött, regényeket fordítva Gerstäcker Fr., Apraxin Julia, Sand George, de la Tour, Kock Pál és Montépin után. Álneveit, az említetteken kívül, l. Álnév alatt.

Forrás: Pallas Nagylexikon