Ágak

(tengerészet, ném. Gaffel, ol. picco, ang. Gaff ), félvitorlafák, melyek eltérőleg a rendes vitorlafáktól nem vizszintesen, hanem a hajónak hosszvonalában az árbockosár alatt, az árboctörzsnek hátulsó oldalához támasztva, rézsut függnek és pedig akként, hogy erősebb, alantabb végök, v. egy kétágu faköröm; v. pedig egy vas csatló-kapocs segélyével van az árboctörzshöz erősítve. Nagyobb hajóknál az árboctörzs igen vastag és vas szorítékai miatt nem sima, azért szükséges az árboctörzsnek hátulsó oldalán egy kisebb átmérőjü ugynevezett póznaárbocot (az Árboc cikkhez mellékelt ábrán: m, e, y) felállítani, amelyen az ág kőrme csuszhassék és az ág maga ilyenképen fel- és lehuzható legyen. Ha az árboctörzs, mint ujabb időben szokásos, öntött vasból vagy acélból van, ugy ennek hátulsó oldalán egy sin található, amely sinen a csatlókapocs egy csuszó talppal együtt fel és alá mozoghat. Az ágat az ágvitorláknak vitorlafája és két kötél, az ugynevezett belső (69) és külső ejtő (68) tartja, s ezekkel huzzák fel a vitorlával együtt; oldalmozgásának korlátozása oldalonként egy-egy kötéllel, az «ághajtóval» (72) történik, mely itten a rendes vitorlafáknak fékjét helyettesíti. Rendesen minden árbocnak van ága, melyet megkülönböztetés végett az árboc nevének megfelelő előneve van, mint p. elő-ág (2), fö-ág (f), kereszt- v. tatág (o), mely utóbbival kivétel nélkül minden hajó rendelkezik. Külső alakjuk miatt az ágakhoz számítandók még a béna ormányágak (tt) és a bugdáló rúd (ss), melyek azonban vitorlát nem hordanak, hanem csak az ormány-árboc kötélzetének szükséges kifeszítésére és ebből kifolyólag az ormány-árbocnak megerősitésére szolgálnak. A rakodó-ágak gőzhajókon az áru-kötegeknek be- és kirakására használtatnak s kötél helyett rendesen lánccal vannak felszerelve.

Forrás: Pallas Nagylexikon