Agave

L., növénygénusz azAmaryllisfélék alcsaládjában (Agaveae). Hosszúéletű növények; nagy, vastag,húsos, a szélén szúrós, merev (1-2 m. hosszú, 2 dm. széles v. szélesebb, lent 1dm. vastag) levelei rózsamódra csoportosulnak s a díszkertekben sok esztendőnkeresztül ilyen rózsaalakban tengődnek, csak leveleket fejlesztenek. Ezt arózsaalakot zöldre festett pléhből az építészetben is utánozzák, s uraságikapuk, v. házak tetején díszül gyakran alkalmazzák. Az A. levélrózsájából végresok esztendő múlva 1-12 m. magas virágszál nő ki, s a tetején karosgyertyatartóhoz hasonló ágasbogas gyönyörű virágzatot visel. Egy ilyenvirágzatban 4000 harangalakú, jóillatú virág is lehet; méz is bőven vanmindegyikben. Sziromleple csöves, hatmetszetű, sárga-zöld és maradandó. Hadatolyanemű gyümölcsét megérlelte, az egész növény elhal, tehát hosszú életenkeresztül csak egyszer szokott virágzani és gyümölcsözni. Az ilyen növény azegyszer gyümölcsöző többnyári (planta hapaxantha pluriennis). Tőkéje számoshajtást fejleszt, melyekről az A. könnyen szaporítható.

Legismeretesebbés legelteljedettebb az A. Americana L. (l. a vászonnövények képét), melyethosszú életéről közönségesen százesztendős áloé-nak neveznek, de az áloé aliliomfélék közé tartozik. Hazájában (Közép- és Dél-Amerika) 5-6, Dél-Európában8-12-20 esztendős korában, az európai üvegházakban pedig gyakran csak 40-60esztendő múlva virágzik. Virágzása közeledtekor levélrózsájának belső leveleijobban kifelé hajlanak, s megjelenik közepettük a virágzat rügye. Néhány(üvegházban 3-4) hónap, sőt néhány hét múlva a kis rügyből kifejlődik atekintélyes szár. A XVI. század egész legendát szőtt e virág életéről. Azthitték p., hogy a virágzat durranás közben pillanat alatt emelkedik ki, pedigez még saját földjén, a legjobb körülmények közben is néhány napig tart. Haazonban valami véletlenség középpontbeil rügyétől megfosztja, csakhamar 10,15-20 szomszédos rügy keletkezik, s nyúlik fel virágzó ágakká, úgy hogy amegcsonkult A. melyen most egy virágszál helyett mint valami óriásgyertyatartón, 20 kar emelkedik, a szó szoros értelmében tetőtől talpig virágbaborul. Egyszer gyümölcsöző természete ellenére azt is tapasztalták, hogy a virágszállemetszése után az A. még 2-4 esztendőben is hajt új virágszálakat vagyisvirágzásának elragadó látványát ismételni képes.

A. általában a.m. pompás, nagyszerű, csodálatra méltó, fényes stb., különben pedig nőkkeresztneve, különösen Kadmos egyik leányának a neve. Az A. virágzását Linné ésGoethe szavai szerint gyorsítja az, ha valami gyengítő ok, p. megsértés,továbbtenyészésére gátló módon hat. Ilyenkor az A. jobban siet a virágjával.Természetes azonban, hogy ez már vénebb A.-val történhetik v. pedig olyankormidőn már a virágzatot magában rejtő rügy előképezve volt. Az A. Americana1561-ben érkezett Európába s most a kertek és üvegházakon kivül Európa délitájain észak felé egész Bozenig megterem v. elvadul. A dalmát városok falain isgyakran láthatni. Itt-ott, mint az Opuntia vulgaris nevű kaktuszt, kerítésnek,sőt várerődítésre is használják. Eljutott Afrika északi részébe, Madrasba,Maissurba stb. is.

Az A. nagyonnevezetes művelődéstörténeti növény, már az ősmexikóiak termesztették. Midőn avirágszála nőni kezd, tetőrügyét úgy metszik le, hogy a tuskón vagy egy félméter széles mélyedés támadjon. Ez 1-6 hónapon át naponként 2-9-szer cukroslével (8,8% cukor, 0,3% almasav, 0,5% mézga 1% magfehérje) telik meg. Egy tő2000 kg. nedvet is adhat. Erjedés után bőrzsákban tartják s a mexikóiak nemzetiitala (pulque v. agávébor), desztilláció utján pedig nagyon részegítő italt(meskal v. mexikal) kapnak belőle. Leveleiből, valamint más rokon fajéból is,szivós és nagyon kemény rostot (manilla v. áloé-kender, pita, agávé-rost)nyernek, s belőle fonalat, kötelet, ponyvát v. más szövetet szőnek. A spanyolokis sokfélekép dolgozzák fel, mert hajlékonyabb és tartósabb, mint az ujseelandivászonfűé. Levele belét nyersen és elkészítve eszik; szára belével a bogárszekrényeketjó kibélelni; száraz szárát a borotva fenő szijának, sőt parafa helyett is,gyökerét szifilis ellen használják, nem ritkán a sarsaparillát is pótolja. AzA. Mexicana Lam. (maguey) épp oly hasznú mint az előbbi, de a leve rothadt hússzagú, azért az idegen csak lassan tud hozzászokni. Rostjaiból már azősmexikóiak is készítettek papírt (A.- papir) s a hieroglifeket erre írták. AzA. vivipara L. bele parázs állapotban soká elmarad, azért a tűz megőrzésérehasználják; durvább fadarabbal gyorsan dörzsölve meg is gyullad. Az amerikaierdőkben gyakran ezzel gyújtanak tüzet. Rostját sisal kendernek v.hennequin-nek nevezik. Az agávéról olvashatni a Természettudom. Közl. 1885.,329. l. Lásd a kaktuszok képét.

Forrás: Pallas Nagylexikon