Ágbog
növénytani műszó «ágasbogas»-ból
bog v. helytelenebbül buga alakban is (panicula). Határozatlanabb, összetett
virágzat. Régibb használata meglehetősen megfelel a magyar ágasbogas-nak, mert
a régiek a nagyon elágazó virágzatot gyakran paniculá-nak s a növényt
paniculatus-nak (Gypsophila, Centaurea paniculata L.) nevezték. Határozottabban
A. az olyan virágzat, melynek főtengelye megnyulik, különböző magasságban
ágakat hajt, melyek ismét (+ -) elágaznak, vagyis ezek az ágak magokban véve is
külön virágzatot alkotnak. Á. virágzata van (a kalászon kivül) főleg a
pázsitfüveknek, p. a nádnak, zabnak stb. Itt gyakran több ág ered a virágzat
főtengelyének egy-egy magasságából, s az ágak fölfelé fokozatosan rövidülvén és
egyszerüsbödvén, az egész virágzatnak kúp v. félkúp alakja lesz, ha t. i. az
utóbbi esetben a virágzó ágak mind egy oldalra hajlanak (Avena orientalis,
keleti zab). A piramisalaku ágas fürtöt is nevezik Á.- nak, midőn az ágak
elágazása szabálytalan s fölfelé csökken (virágos kender, szőllő, kőrisfa). Az
ágbog tehát inkább az egész külső alak termetén, különösen gazdag elágazásán,
nem pedig az elágazás törvényein alapszik. Ha az A. kalászformára összehuzódik,
álfüzér a neve. Lásd még Virágzat s ennek a képét.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|