Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ágenda... ----

Magyar Magyar Német Német
Ágenda... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ágenda

(lat. agere, cselekedni), szóelemzésileg jelenti mindazt, amit megcselekedni, megtenni kell vagyis a tennivalókat. Isteni szolgálatra vonatkoztatva e szót, a régi egyházban gyüjtőnévül szolgált az, egyrészt amaz utasítások, szabályok, imák, áldások, megszólítások stb. jelzésére, melyekhez magát a papnak az isteni szolgálat különféle szent cselekményeinél, úgymint a szt. misénél, a szentségeknél, megáldatásoknál s több efféléknél szabnia kellett a célból, hogy az istentiszteleti különböző szertartásokban a rend és a lehető egyöntetüség megtartassék; másrészről jelezte és jelzi e szó most is azokat a könyveket, amelyekben e szertartási szabályok, beszéd- és imaformák összefoglalva találhatók, Aszerint, amint az isteni szolgálat különböző szent tényeinek egyik vagy másik nemére irányító mintául és kézi könyvül szolgáltak, más-más közelebbi elnevezést nyertek; így: Agenda Missarum, Sacramentarium, Liber Officiorum, Pastorale, Parochiale, Ordinarium stb. Első ilynemü könyv, a szent (I.) Gergely pápa (megh. 604) «Sacramentale» ja volt, melyben a nevezett pápa az apostolok korából származó istenszolgálati szertartásokat állította össze. Ugyanez a pápa, mint tudva van, az egyházi éneklési módban is reformokat hozott be, (Antiphonarium). A reformátorok csakhamar belátták, hogy követőik nyilvános isteni tiszteletét nekik is át kell alakítaniok az új tan elvei szerint, ezért Luther már 1523-ban kiadta a gyülekezeti istentisatelet rendjére vonatkozó munkálatát, majd 1526-ban «Német mise» címü művét s keresztelési és erkölcsi könyvecskéjét, melyekben lehetőleg a római katolikus liturgiákhoz csatlakozott. Zwingli és Judae Leo Svájcban 1523-ban adták ki keresztelési és vacsoraosztási stb. formulákat tartalmazó könyvüket; majd 1525-ben Zürichben a keresztény egyház isteni tiszteletének rendjét. Ezek után számtalan A. jött napvilágra. A legrégiebbek közé tartozik a porosz hercegség számára 1525-ben kiadott, s a Braunschweig város számára készült Sváb-, Hall- és Bugenhagen-féle egyházszabályzat, mely több A.-nak szolgált azután mintául. Bár mindebben az A.-ban van valami közös, az egyes egyházak különböző jelleme határozottan előtünik azokból, valamint nyomot hagynak rajtok az egyes korszakok különböző teologiai irányzatai is. Az anglikán egyház szertartásainak jegyzéke a Common Prayer Book, mely magában foglalja ez egyház egész liturgiáját, VI. Eduárd angol király által 1549-ben hozatott be, s 1661-ben nyerte meg mostani alakját. Az anglikán egyház lelkészeinek e szertartásos könyvhöz a legszigorubban kell alkalmazkodniok.

Németország protestáns egyházában rendkivüli sok vitára adott alkalmat az új és új, különböző, lutheránus vagy kálvinista, avagy unionista irányu agendák létrejötte. Ez agendák között legjelentékenyebb szerepet játszott az új porosz A., mely 1798-ban jelent meg, s mely iránt III. Frigyes Vilmos porosz király is oly annyira érdeklődött, hogy midőn annak átdolgoztatása nem ütött ki tetszése szerint, maga is személyesen résztvett egy új A.-nak készítésében, mely udvari A. név alatt 1816-ban jelent meg. Németországban főként a lutheránusok sokat panaszkodnak az ugynevezett A.-kényszer ellen. mely összes istentiszteleti cselekvényeik közben egész életükön át egyetlenegy könyv szabványaihoz köti, míg a református egyház ilyen A.- kényszert nem ismer.

A magyar protestáns egyház lelkészei a reformáció kezdete után csakhamar szinten intézkedtek arról, hogy legyenek könyveik, melyek eléjök szabják a szakramentumok kiszolgáltatását, egyes vallásos cselekvények végzése módját, s általában a külső isteni tisztelet rendjét. A magyar ev. ref. egyházban első ilyen egyház-szertartási könyv Heltai Gáspár agendája volt 1559 előtt, s e könyvet hosszu sorozatban mintegy 30 A., vagy amint a reformátusok inkább szeretik nevezni, egyházszertartási könyv követte, melyek közül legnevezetesebbek Révész Bálint egyházszertartási beszédei (1853 és 1889), vagy az erdélyi egyházkerületben Vadas József és Nagy Péter agendája (1866), vagy a Dunamelléken Fördős Lajos agendája (1866 és 1875). (A magyar protestáns, különösen református agendák részletes jegyzékét lásd Tóth Mihály, Egyházszertartástan, Debrecen 1873, pag. 15-20. Fördős Lajos, Ágenda, egyházi szertartás stb., Kecskemét 1875, a könyv végén. Csiky Lajos, Egyházszertartástan, Debrecen 1892, pag. 20-24.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is