Aggházy

1. Gyula, genre- és tájképfestőszül. 1851-ben Budapesten. Gyermekkorában a zenéhez és festészethez egyenlőmértékben vonzódott, s egy ideig működött is a nemzeti színház zenekarában, dekésőbb Ujházy Ferencnél antik minták után annyit rajzolgatott, míg végre afestészet iránt való vonzalma kerekedett felül. Tanult Bécsben; majd későbbWagner oldala mellett három esztendeig Münchenben, míg a hetvenes évek közepénPárisba ment; hol Munkácsy Mihály műtermében fejezte be tanulmányait. Elsőfeltűnést keltő festménye a Kártyavetőnő volt, melyet csakhamar jellemzeteséletteljes képe: a Dagasztó menyecske követett. Kényszer-koncert címűfestménye, mely rongyos cigányzenészeket ábrázol, kik havas tájékon zeneszóvalakarják megszelidíteni a véletlenül útjukra tévedt ordast, erőteljesjellemzésével az 1880-iki párisi Salon műbarátainak az érdeklődését islekötötte. 1881-ben Terefere című képével a műcsarnok Ráth-féle százaranyasdíját nyerte el. Ez a műve jelenleg a nemzeti múzeum képtárában látható.Nevezetesebb festményei még: a Kenderáztató, a Mosónők és a Vásári jelenet. Azegyházi festészet terén A bűnös asszony-nyal keltett figyelmet. Újabb időkbenleginkább hangulatos tájképeket állít ki, melyekhez a Balaton vidékéről keresmotívumokat. Aggházy, pár év óta a rajztanári pályán is működik, nagyon gondoslelkiismeretes művész; a rajz nála lényeges dolog, sőt pontossága nem egyszerkicsinyeskedővé teszi a részletek kiemelésében.

2. A. Károly,zongoraművész zeneszerző, szül. 1855 október 30. A. zongora tanulását 8 éveskorában kezdte. Mestere Bartalus volt, majd 3 évig a Nemzeti Zenedébe járt smár ekkor megjelent egy kánonja (Budapest, Táborszky). 1870-ben a bécsi«Zenekedvelők Egyesülete» konzervatóriumának kiművelési osztályát ésBrucknernél az elméletet végezte ahol a II. évf. végén egyhangulag aranyérmetitéltek neki. 1874 óta 3 éven át Budapesten Liszttől tanult tovább, sLiszt-ösztöndijjal ment 1878 okt. Párisba hol Hubay Jenővel hangversenyeketrendezett. Közben, 1879 tavaszán Londonban a Benedict-féle St. JamesHall-hangversenyeken játszott és 1881. Algeriában sajtó alá rendezte az éppenelhunyt Vieuxtemps vázlatban maradt müveit. Olaszországon át hazatérve, anemzeti zenede tanára lett, de csekély javadalmazással. Végre is maga LisztFerenc gondoskodott róla, hogy még évközben a berlini Stern-félekonzervatóriumban hétszerte nagyobb fizetéssel alkalmazzák zongoratanárnak. 3év mulva Kullak (l. o.) intézetében lett tanár. 1889 elején Budapestenhangversenyt adott s az év nyarán itt végleg letelepedett, mint a nemzetizenedének és a Zenekedvelők Egyesülete intézetének tanára. 1891 -92-ben a m.kir. opera korrepetitora is volt. Zenekarra szerzett: szimfóniát, magyartáncot, Csiky G. «Szép leányok» és Almási (Balogh) Tihamér «Borzáné Marcsája»c. népszinművéhez zenét; vonósnégyese (25. mű) Durdillynél jelent meg Párisbanahol Choudens, ugyanaz mint Berlinben Bote és Bock, majd Kahnt, Mainzban pedigSchott, nagyszámu zongoraműveit adták ki melyekből előkelőség s az érzés melegesugárzik.

Forrás: Pallas Nagylexikon