Ágoston

(Augustinus) Aurél, Szent, a nyugati egyház legkiválóbb egyházatyája, szül. Tagasteben, Numidiában 354-ben. Meghalt Hippóban 430 aug. 28. Apja Patricius pogány volt s csak kevéssel halála előtt lett kereszténnyé, de anyja, szt. Monika, buzgó keresztény. Az okosságáért és jámborságáért egyaránt magasztalt nő jókorán igyekezett becsepegtetni fiába a keresztény vallás tanait. Magasabb kiképzés végett a fiatal, alig 17 esztendős Á.- t szülői előbb Madaurába, aztán Karthagóba küldték. Itt nemcsak a retorikai tanulmányokat üzte nagy kedvvel, de belekóstolt a nagy város élvezeteibe is, és - mint életirói mondják, elmerült a világ gyönyöreiben. Cicero «Hortensíus»-ának olvasása költötte fel benne a vágyat az örök igazság keresése iránt. Egyideig bölcsészeti kérdésekkel foglalkozott; majd azt vélte, hogy az igaz bölcseséget s ezzel együtt az önuralmat a manichaeusok vezeklő misztikus szektájában találja meg. Hozzájok csatlakozott, azonban nem találta meg nálok azt, amit remélt. Tiz évet vesztegetett el a manichaeus felekezet körében s kiábrándulása oly erős volt, hogy már-már kétségbeesett az igazság léte és saját lelkének nyugalma felől. Ujra a bölcsészethez fordult és Platon s az uj platonikus iskola iratai kötötték le figyelmét. Harminc éves korában Rómába megy, egy év mulva pedig Milanóba s mindkét helyen az ékesszólást tanítja. Milanóban összeköttetésbe jut Szt. Ambrussal, ennek hatása alatt megtér, s 387-ben, husvétkor természetes fiával Adeodatussal együtt megkeresztelkedik. A következő évben hazájába tér vissza, hol aszkéta egyesületet alkot, s a világtól elvonulva él mind addig, amig a hipporegiusi gyülekezet preszbiterré nem választja. E tisztet nem akarta elfogadni Á.; de amint akarata ellenére mégis hivatalába lép, oly tehetséget és erélyt fejt ki, hogy Valerius, Hippo püspöke püspöktársává szentelte föl 395-ben. Ettől fogva Á. szava s tekintélye volt a döntő az afrikai egyházban. Nagy sikerrel támadta s győzte le a már létező vagy ujabban felbukkanó eretnek törekvéseket, a donatistákat, a manichaeusokat, az ariánusokat, a pelagiánusokat, a szemipelagiánusokat. E győzelmek egyuttal biztosítottak az afrikai egyház tekintélyét az egész nyugati egyházban. A. hire az egész egyházban elterjedt, s csorbítatlanul maradt egész haláláig. Tetemeit sokáig a páviai Péter-templomban őrizték s 1842-ben vitték pápai engedéllyel Algériába, hol Hippo romjain, a francia püspökök által épített sirban helyezték el. Szt. Ágoston egyike a nyugati egyház négy nagy doktorának; egyike ő az egész egyház legnagyobb atyáinak és tudósainak; rendkivül sokoldalu s minden téren bámulatot kelt tökéletessége. A keresztény vallás alapvető tanait bölcseleti alapokra fektette s e közben Platont vette alapul, úgy azonban, hogy ahol szükségesnek látta, Aristoteles tanait is alkalmazta s a hitet a bölcselet által nem befolyásoltatta. Nagyon szépen kifejtette a hit és a tudomány, a kinyilatkoztatás és az ész közt levő viszonyt. A lehető legerélyesebben hangsulyozta a katolikus egyház és a pápa tekintélyét: Roma locuta; causa finita. Világosan kjfejtette a hit két forrásának, a Szentirásnak és a hagyománynak tekintélyét. A hit titkait az ész által minél inkább megvilágosítani és érthetővé tenni igyekezett. Fő működése a kegyelem és a szabad akarat közt levő viszony megvilágításában áll; ez utóbbit erősen hangsulyozza, de Ádám büne által meggyengültnek mondja. Világosan feltünteti a különbséget, mely az ember természeti állapota, őseredeti állapota, bukott állapota és megváltott s megszentelt állapota közt fennáll. Az elvet: Isten a természetfölöttieket a természetiekre, ezeknek megfelelően építi, érvényesítette. Álláspontja az isteni előre-választás (praedestinatio) kérdésében még mindig vita tárgyát képezi. Ágoston sáját élettörténetét megirta a sokat idézett «Confessionum libri XII» és «Retractationum libri II. művekben. Megjelent, nem említve a külföldi kiadásokat: «Tyrnaviae 1763 typ. acad. soc. J. » Ugyanitt továbbá Kassán, Győrben. Nagy-Váradon, Egerben megjelentek: «Augustini divi Aurelii, fasciculus divini amoris, complectens meditationes soliloquia et manuale Cassoviae 1732», «Soliloquia et manuale Cass. 1738.» «Meditationes Tyrn. 1739. » U. a. «Tyrn. 1765.» «Manuale Tyrn. 1739.» U. a. «Tyrn. 1767.» « Soliloquia Tyrn. 1739.» U. a. «Tyrn. 1765.» «Selectae epistolae polemicae Jaurini 1740.» U. a. «Tyrn. 1741.» «Regula Magnó-Varadini 1743.» «Praecipuorum ad doctrinam de gratia Christi pertinentium tomuli duo, Tyrn. 1767.» «Meditationes, soliloquia et manuale Agriae 1780.» Műveinek összegyüjtött kiadása megjelent Párisban 1679-1700, s u. o. 1836-40-ben.

Forrás: Pallas Nagylexikon