Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Agrár-polit... ----

Magyar Magyar Német Német
Agrár-polit... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Agrár-politika

(mezőgazdasági). Tágabbértelemben felöleli mindama törvényhozási és kormányi vagy hatóságiintézkedéseket, melyek a mezőgazdaságra és az ebben elfoglalt vagy érdekeltosztályokra vonatkoznak, tehát kiterjed úgy a magánjogi mint közigazgatásiintézményekre és szabványokra és célja a mezőgazdasági érdek előmozdítása.Szoros értelemben véve csak azokat az intézményeket tárgyalja, melyeketrendszerint a magánjogi törvények szabályoznak. Még azt a jelentőséget is lehetneki tulajdonítani, amit a francia «Économie rurale» és a német «Ökonomik derLandwirthschaft» fejez ki. Ebben az értelemben tárgyalja a mezőgazdaságravonatkozó összes mezőgazdasági elveket, törvényeket és szabályokat. E helyenazonban csak a szoros értelemben vett agrár-politikáról szólunk. Ide tartozikkülönösen a minimum, a homestead, a jelzálogjog, és végre az örökösödési jog.Habár mindezeket az intézményeket a gazdasági törvényekre és érdekekre valótekintettel fejtegeti is, mégis előtérbe a társadalmi érdekek lépnek s főleg atársadalmi osztályok helyes tagolatát nézi.

A minimumintézménynél meg kell különböztetni parcella- és birtok-minimumot. Az előbbimegállapítja azt a legkisebb birtokdarabot, mely további osztály alá nemeshetik. Gyökerezik abban a nemzetgazdasági törvényben, hogy a földbirtok csakbizonyos mérvig osztható, mert ezen a mérven alul általában, vagy bizonyosmezőgazdasági célra hasznavehetetlenné válik. A birtokminimum, mely a továbbiosztály alá nem eshető legkisebb birtokot állapítja meg, inkább társadalmitekintetből indul ki. Célja -a mai társadalmi viszonyokból kiindulva - abbanáll, hogy egy tehetős földmíves osztályt fenntartani segítsen. Eredetileg azvolt a célja, hogy megóvja a jobbágyok adózási illetőleg szolgáltatásiképességét. A legkisebb birtokot tehát a minimális életfenntartási szükségletarányában kell kimérni. Ez azonban lehet puszta létfenntartási vagy társadalmiszükséglet. Az előbbi annak a minimális szükségletnek felel meg, melynekkielégítése nélkül az emberi életet egyáltalán nem lehet fenntartani, míg amásik tulajdonképpen társadalmi igényeken alapul s folytonosan növekszik. Ehhezképest a minimumot legalább is oly kis birtokban kell megállapítani, melyneknemzetgazdasági értelemben vett tiszta jövedelme teljesen elegendő egy átlagosföldmíves család minimális szükségletének fedezésére. Azonban azt a főldmívesosztályt, melynek birtoka csakis a létfenntartást fedezi, semmi esetre sem leheta tehetősebb földmíves osztályhoz számítani, mely rossz években is megállja ahelyét.

A legkisebbbirtok kimérését a család munkaerejére kell alapítani vagyis oly területűbirtokban kell megszabni, mely teljes foglalkozást biztosít a családnak.Indokolni sem kell, hogy mennyi nehézséggel jár akár a létfenntartási szükségletakár a munkaerő alapján a legkisebb birtok megállapítása. Éppen azért számostörvényhozás nem is bocsátkozott a minimum megállapításába, e helyett hatóságiengedélytől tette függővé a földbirtokosztást. Az engedélyezés pusztaformasággá törpült, mert a hatóságok csak ritka esetekben tagadták meg. A néppedig, különösen a jobbágyosztály a törvénnyel se törődött sokat, nem a hatóságtudomásával foganatosította az osztályt, hanem végrehajtotta maga; vagy pedigközösen gazdálkodott a megoszthatatlan birtokon. A minimum megszabásaakadályozza a birtokforgalmat s különösen az oly mezőgazdasági ágakkeletkezését és terjedését, melyeket apró birtokokon is célszerűen lehetgyakorolni, gátolja a belterjes gazdálkodást, míg az elidegenítési s terhelésiszabadsággal kapcsolatban előmozdítja a latifundiumok keletkezését azáltal is,hogy a kevésbé tehetős embereket az ily zárt birtokok szerzéséből kizárja sforgalmi értéköket csökkenti. Különben a zárt birtokrendszer már csak kevéshelyen áll ma fenn. Nálunk a jobbágybirtokokra nézve 1871-ig állott fenn, midőna törvény megszüntette. A nemesi birtokokat illetőleg gróf Széchenyi Istvánakarta megállapítani. Mellette és ellene egész kis irodalom keletkezett. Nálunkaz eszme újra meg újra felmerül, holott a tudomány a felett már rég pálcát törts nemcsak a liberális, hanem a konzervatív nemzetgazdák is beismertékcélszerűtlenségét.

A homestead(háztűzhely) intézmény amerikai intézmény. A közvélemény, mondhatnókEurópaszerte, valami újnak tartotta. Ebben a hiedelemben élnek az amerikaiakis. Tényleg pedig fennállott az intézmény a régi földesúri vagy hűbéribirtokrendszer alatt mindenütt s e szerint nálunk is, amennyiben ajobbágytelkeket nem lehetett elzálogosítani s adósság miatt el se lehetettadni. Az amerikai intézményről Európában először a konzervatív Helferichemlékszik meg 1854-ben közzétett tanulmányában (Studien über württembergischeAgrarverhältnisse. Tübinger Zeitschrift) s elveti mint olyant, mely akisbirtokosokat megfosztja a hiteltől. Újabban mégis több oldalról ajánlták shozták javaslatba nálunk is. Többnyire félreértették és oda magyarázták, hogyaz amerikai Egyesült-Államokban a kisbirtok végrehajtásmentes, noha ott effélebirtok sehol sincs. Már a törvény erejénél fogva a homesteadet le lehetfoglalni és végrehajtásilag el is lehet adatni bizonyos privilegiáltadósságokért, minők a homestead vételára, ennek hátraléka, a homesteadmegvételére felvett kölcsön, továbbá a birtokjavítás vagy fenntartás miatt tettadósság, a mesteremberek és munkások bére, a kereskedők által szállítottanyagok és eszközök ára, végre az adó. Louisiana államot kivéve mindenüttvégrehajtásilag el lehet adatni a homesteadet a bekebelezett adósságok miatt. Avégrehajtás alul való mentesség e szerint tényleg csak oly adósságokkal szembenáll fenn, melyek nem határozott gazdasági célból keletkeztek s bekebelezésselnem biztosíttattak. Tényleg az amerikai farmer kellő biztosíték, kézi zálog v.bekebelezés nélkül nem is kap semminemű kölcsönt. Az intézmény még a régihűbéri viszonyokból keletkezett és a telepítési célokon kívül, főleg a nővagyoni jogainak védelmére, a birtokközösség ellensúlyozására tartják fenn.Bizonyítja ezt az a tény, hogy a homestead megszerzése végett tett adósságon ésaz adón kívül a többi adósságok tételéhez - a legtöbb állam törvénye szerint -a nő beleegyezése is szükséges.

Avégrehajtásmentes birtok létesítéséhez több kívántatik, mint amennyit azamerikai törvények megengednek. Határozottan ki kell jelenteni avégrehajtás-mentességet minden, bármi című követeléssel szemben. Az ilymentesség a birtokosok hitelét általában korlátolná, azokat a birtokosokatpedig, kik éppen csak oly terjedelmű birtokot mondhatnának sajátjuknak, melyeta törvény mentesít, tehát éppen a kis és apró birtokosokat, az egészségeshiteltől fosztaná meg. Nem nézve gazdasági hátrányát, mely a földbirtokbelterjes művelésének gátlásában vagy adott esetekben, ha az eladási szabadságis kizáratnék, esetleg még egész, nagy területek művelésének hanyatlásában vagyteljes elhanyagolásában nyilatkozik, társadalmilag, föltéve, hogy az eladásiszabadság éppen fentartatik, azért káros, mert előmozdítja éppen kedvezőtlenévekben a latifundiumok alakítását. Rossz termésű években vagy másnemű elemicsapás esetén e kis és apró birtokosok éppen a mentesség következtében egészentehetetlenek lennének s egész tömegek vagy egyesek a csapás mérve és minőségeszerint az állam és emberbarátok támogatására, és segélyére szorulnának. - Avégrehajtás alól való mentesítéssel egyjelentőségű a terhelési szabadságmegszüntetése. Nem esnek e tekintet alá azok a. javaslatok, melyek azelzálogosítás korlátozására vonatkoznak. Amennyiben a terhelési szabadságotcsak a birtok bizonyos értékéig akarják megengedni, főleg abban a hibábanszenvednek, hogy a célt: a birtokosnak a birtokban való megtartását nembiztosítják, mert ez végre is a birtokos szerencséjétől, értelemmel párosultszorgalmától és takarékos életmódjától függne. A birtokos szerencséjétől, mertkétségtelen, hogy az a birtokos, kit épen akkor érne különös, habár esetleg nemis rendkívül nagy csapás, midőn birtoka a legszélsőbb megengedett határig vanmegterhelve, a csapással szemben tehetetlen s menthetlenül elveszett, mert aszolid hitel, mellyel esetleg helyzetén még segíthetne, előle el van zárva. Mástekintet alá esnek azok a javaslatok, melyek a földbirtoknak vételárakkal vagyosztályrészekkel való terhelését akarják megtiltani. Ezek a javaslatok kizárjáka kevésbé tehetős osztályokat a földbirtok szerzésétől, csökkentik tehát aföldbirtok forgalmát és vele együtt a földbirtoknak kívánatos nagyobbmegoszlását, míg az osztályrészekkel való terhelés megtiltása egyenesenkényszerosztályra vagy oda vezetne, hogy a birtok idegenek kezére kerüljön.

Az örökösödésijog vizsgálatánál mindenek előtt el kell választanunk a tulajdonképpeniöröklést, midőn t. i. az örökös az elhunytnak minden nem tisztán személyesjogaiba és kötelezettségeibe lép, az utódlástól vagyis a hitbizománytól,melynél nem az elhunyt, hanem inkább az alapító jogai és kötelezettségeiszállnak át. Tekintve a napjainkban fennálló örökösödési rendszereket, azöröklés alapulhat törvényen v. végintézkedésen. A kontinensen most fennállótörvényes örökösödési rendszerekben az egyenlőség elve jutott érvényre. Angliábancsekély helyi kivételekkel a földbirtok öröklésénél ma is az elsőszülöttségérvényes. A végintézkedés anyagilag vagy teljesen szabad, vagy köteles részáltal korlátolt. Gazdasági szempontból főleg az örökösödési rendszerekbenérvényre jutott osztályelvek fontosak. Az osztály vagy természetben valóosztály v. értékosztály. A természetben való osztály, különösen ha az parcellásosztállyá fajul, nemcsak birtokkisebbedéseket, hanem birtok-szétforgácsolást ésbirtokkeveredettséget létesít. Ily osztály gazdaságilag határozottan káros. Azértékosztály a birtokot átvevő örökösnek adósságokkal való terheléséteredményezi s az osztály által keletkezett adóssági teher nemcsak az osztozkodócsaládtagok számával nő, hanem annál nagyobb, minél inkább közeledik az osztályaz egyenlőséghez, míg más irányban emelkedik, ha az osztálynak alapul aforgalmi és nem a hozadékérték szolgál. Az angol örökösödési rendszernek azosztályt igénylő örökösödési rendszerrel szemben megvan az az előnye, hogy abirtok osztatlanul és osztály igényelte adóssági terhektől menten száll át azörökösre, de viszont felszerelés nélkül is marad s e végett kell adósságotcsinálni, míg más irányban gátolja a birtokkisebbedéseket, melyeket anépszaporodással karöltve járó belterjesebb művelés feltétlenül megkövetel.Társadalmi szempontból kiindulva határozottan elsőbbség adandó az egyenlőségennyugvó örökösödési rendszereknek, mert inkább megfelelnek korunk eszméinek,társadalmi szervezetének, de a családias érzelemnek is. A szülők gyermekeiketegyformán tartoznak szeretni, róluk egyformán kötelesek gondoskodni. Atörvények ezt az egyenlőséget számtani alakban fejezik ki, mely nem felelhetmeg a valódi egyenlőségnek, tekintve hogy a gyermekek közt is ész, erő, kortekintetében nagy különbségek vannak. Egyes eseteket a törvény is tekintetbevehetne, vagy is nagyobb osztályrészt rendelhetne a kiskorú, a testi vagyszellemi erő gyengeségében vagy teljes hiányában szenvedő gyermekek számára.

Az egyenlőségenalapuló törvényes öröklés hiányainak kiegyenlítésére szolgál a végintézkedés. Avégakaratot nem lehet teljesen szabaddá tenni, mert sérthetné a családiérzelmeket, a szülők és gyermekek közt fennálló erkölcsi kapcsokat és kötelesgondoskodást. S ez a sérelem fennforog nemcsak akkor, ha teljesen idegen jut azörökséghez, hanem akkor is, ha a többiek kizárásával a gyermekek egyike jutörökséghez. Kiváló figyelmet érdemelnek a Németországban és Ausztriában hozott,a mezőgazdasági birtokban való örökösödést szabályozó új törvények, az u. n.állagörökösödési törvények; melyek gyökérszálaikkal visszanyúlnak ugyan aföldesúri korszakba, de megfelelnek a jelen korszak követelményeinek,amennyiben birtokkötöttségeket nem létesítenek, a birtokosokat sem az életben,sem halálesetre való intézkedési jogukban nem korlátolják. Céljuk az, hogy akisebb birtokok osztatlanul és minél kevesebb osztályos adóssággal szálljanakát az örökösre. E törvények lényeges rendelkezése a birtok értékénekmegállapításán is alapul. S éppen a birtok értékének megállapítása hívja ki abírálatot. Egyes törvényekben az értékmegállapítás oly csekély, hogy adottesetekben, különösen ha az apa még a külön végrendeleti joggal is él, agazdagok ifjabb gyermekei jóformán minden örökség nélkül hagyhatják el az apaihajlékot. További hátrányuk, hogy bár nem is rendelik, de mégisbirtokkötöttséget létesítenek, előmozdítják a birtokösszetartási vágyat még olyesetekben is, midőn az egyáltalán nem indokolt, mert a birtok különben isszéttagolt. Határozottan előmozdítják pedig az eladósodást s sok esetben a birtokmég sem marad meg a család kezén, sőt hoznak fel eseteket, midőn az állagörökösalig vette át a birtokot, azon sokkal magasabb áron rögtön túladott, aföldbirtokban való örökségből kizárt testvérek nagy sérelmére.

A hitbizományiintézmény a hanyatlásnak indult földesúri vagy hűbéri rendszernek szüleménye,mely ezen a módon akarta a család régi állását és tekintélyét biztosítani.Gazdasági és társadalmi feladatát azonban ma abban keresik, hogy megóvja akülönben sem túlnagy birtokokat a szétmállástól és fenntartani segítsen egytehetősebb úri osztályt. Különben a hitbizománynak két alakját kellmegkülönböztetni: az európai szárazföldön érvényre jutott családi hitbizománytés a Nagybritanniában szokásos utóörökösödési rendszert. Az utóbbinak előnyérekülönösen azt hozzák fel, hogy csak 2-3 nemzedékre teremt kötöttséget, míg acsaládi hitbizomány a kötöttséget, legalább az alapító szándéka szerint, örökrelétesíti. A gyakorlatban ez a különbség nem áll fenn, mert az angol családokgondoskodnak arról, hogy a felszabadulás elé néző földbirtok ismétlebilincseltéssék s a földbirtok újabb megkötésénél nem annyira arrólgondoskodnak, mint az elmélet feltételezi, hogy a birtok jó karban megmaradjonvagy jó karba helyeztessék, biztosíttassék neki a szükséges tőke, hanem inkábbarról, hogy a birtokból kizárt örökösök, a hitbizományibirtokos, valamint azutód neje is bizonyos jövedelemben, évjáradékokban részesíttessenek. A megkötésideje alatt a birtokot nem volt szabad az utódot is kötelezőleg akáradósságokkal, akár bérletekkel megterhelni. Ezen a szigorú szabványon már 1844óta enyhítettek egyes, a talajjavítások érdekében hozott törvények, amennyibena birtokot az arra rendelt hatóság beleegyezésével, bizonyos talajjavításokmiatt adóssággal lehetett terhelni.

Az újabbtörvények intézkedései pedig a talajjavítások és beruházások miatt nemcsak aterhelést, hanem az elidegenítést is megengedik, sőt valószínű, hogy az egészintézmény meg fog szűnni. A régi családi hitbizomány is a teljes kötöttségenalapult, azt sem megterhelni, sem egészben vagy részben elidegeníteni nemlehet. Ezen a kötöttségi viszonyon az újabb törvények enyhítettek. Bizonyos,hogy főleg gazdasági szempontból a különböző családi hitbizományi rendszerekegyenlő elbírálás alá nem eshetnek s azok az érvek, melyek a rideg hitbizományellen felhozatnak, nem érvényesülhetnek az újabb hitbizományok ellen, sőt agazdasági hátrányokat, ha nem is teljesen, de java részben meg lehet szüntetni.A hitbizomány főleg társadalmi szempontból esik kifogás alá. Egyenlőtlenségetteremt a családtagokon belül, esetleg meglazítja a családi kapcsot. Tény, hogymár a nagyapai vagyonból az unokák legtöbbje kizáratik. A hitbizomány főlegazért káros, mert előmozdítja a birtoktömörítést nemcsak az által, hogyfölszívja a körülötte levő szabad birtokokat, hanem, föltéve hogy ezt azáltalános kötöttségnél fogva nem tehetné, már azáltal, hogy nem enged tért abirtok kisebbedésének a népszaporodás arányában s mindig kisebb és kisebb lesza birtokosok száma. A birtokból kizárt fölösleges népességet a városokba,ipartelepekre űzi, s amíg a központokon a népesség mindjobban összetömörül, avidék elnéptelenedik, mai társadalmi szervezetünk veszélyeztetésével.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is