Ágy

1. a legelső butor, mit az emberiség használt. Nyugvásra szolgál. Részei a magasabb fejrész a lábrész és az oldalak. A magas fejrész a léghuzat ellen, és az oldalakon levő támasztékok a takaró tartására valók.

Alaktanilag véve állvány. Az első ágy állati bunda, alom vagy száraz fű, majd gyékény volt. A történelmi ó-kor műveltebb népeinél már állványnak találjuk. Mennyezetes ágy, ha fölül oszlopokon nyugvó mennyezete, ezen pedig rendesen függönyök vannak. Függőágy, ha hálóból vagy erős vászonból készült és kötelekkel magasabb helyen kifeszítjük. Az egyiptomiaknak az itt lerajzolt ágyon kívül magas ágyaik is voltak, melyekre lépcsőkön kellett fölmenni, ez ágyakat a rovarok ellen való védelem céljából teljes hálózat vette körül. Jellemzők a kőből, fából vagy fémből készített félkörszerü vánkostámlák. Az assziriak és persák hasonló ágyai pompás szőnyegekkel voltak díszítve, maga az Á. fém-, gyöngyház- és elefántcsontdíszítésekkel ellátva. A görögök kezdték az egyszerűbb faágyakat, de ezeknek is lábai és támlái diszítve voltak. A rómaiaknál az ágy nagy fényűzéssel volt kiállítva; bronzágyak elefánt csonttal díszítve nem tartoztak a ritkaságok közé.

A derékalj leginkább sás, széna, gyapjú, lud- v. hattyu-tollakból készült, ágyterítőül pedig finom, himzett vagy bíborszövet szolgált. A rómaiaknál ismeretes volt a díszes nászágy, az alacsony betegágy, a halott díszágya, a nyugágy, melyen olvasni irni is szoktak, végre a zófaszerű ebédlőágy.

A németeknél híresek voltak a díszágyak s a szekrény-alaku ágyak. A legkényelmesebb ágyak Francia- és Angolországban voltak, ahol a kényelem egyik főtényezője gyanánt becsülték. Hogy milyen óriási a fényűzés még most is az ágykészítés és felszerelés terén, azt legjobban igazolják az ujabbkori kiállítások, melyek e téren csudaszerü, dolgokat produkáltak.

2. Á. kerti. A kertnek művelés alatt álló utakkal szegélyzett területei; van virág- és zöldségágy (máskép: ágyás) vannak továbbá hideg- és melegágyak. L. Hidegágy, Melegágy.

3. Á. a folyó medrének németes elnevezése.

4. Á. a katonaságnál az a faalkotmány, amelybe a lövőfegyverek fémrészei vannak illesztve. A Mannlicher-fegyver puskaágyán megkülönböztetik az előágyat, a középágyat, a tusa nyakát s a tusát. Az előágyban fekszik a cső; fölszinének mind a két oldalán vályualaku vésetek vannak, amelyekbe lövéskor a lövész bal kezének részeit helyezi el, hogy kezét a hevített cső meg ne égesse. A középágy a závárzatot és a szekrényt fogadja be. A középágyat a tusanyak köti össze a tusával (l. Tusa). A katonal forgópisztolynál az ágy vázát a tokpánt képezi, melynek felső és alsó része közé recézett faágyrészek vannak beeresztve.

5. Gépszerkezeteknél Á. a. m. valamely állványnak az a része, melyre a forgó tengely csapja támaszkodik.

Forrás: Pallas Nagylexikon