Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Agyagedénye... ----

Magyar Magyar Német Német
Agyagedénye... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Agyagedények

agyagipar. Új stádiumba lépett azemberi nem művelődése, mikor az ember az újabb kőkorban, melyet neolit-kornakszoktak elnevezni, azt tapasztalta, hogy az agyag, ha megázik, a legkülönbözőbbformákba idomítható, s hogy az, ha a napnál, később a tűznél megszárítják,kiégetik, nem bocsátja többé a vizet keresztül. Ekkor tanulták rőzséből fontkunyhóikat agyaggal betapasztani és edényeket készíteni. Ez által lehetségessélett a főzés, melyet az őskori (paleolít) kőkorban nem ismertek. Még abarlanglakók idejében sem tudtak az edényekről semmit. De még sokkal későbbiidőkben is a Csendestenger szigetlakói, kik a civilizációnak már oly fokátérték el, hogy voltak kőemlékeik, királyságuk, arisztokráciájuk, nem bírtak mégagyagedényekkel. Cook kapitány a múlt század közepén beszéli, miként bámultak abenszülöttek, midőn látták, hogy a víz az edényekben a tűznél felforr, mert őkcsak a sütést ismerték, nem a főzést. A neolitkorban az edényeket korong nélkülpuszta kézzel készítették, faluk vastag, kezdetben az ujjaknak v. valamelyzsinornak benyomásával díszítették, később mesterséges díszítéseket karcoltakaz edényekbe, melyeket gondosabban kisimítottak, szénnel befeketítettek, s a bevésettdíszítésekbe krétát nyomtak be. Még a bronzkorban sem ismerték agerencsérkorongot, ezt csak a vaskorban találták fel. A görög írók ezt atalálmányt Dibutades korinti gelencsérnek tulajdonítják, már Homér is említi azIliasz VI. énekében a gelencsérkorongot, sőt Schliemann már a tyrinsi királyipalotában is talált festett díszedény-cserepeket, melyek a XIII. századbólszármaznak Kr. e.

Az agyagiparfőleg Grörögországban virágzott a V II. századtól a római időkig, kezdetbenfekete alakokkal vörös mezőben, melyek többnyire mitologiai jeleneteketábrázolnak. A rajznak részletei be vannak karcolva, s néha fehér és sötétvörösfestékkel díszítve. Ezeken látszik még az ó (archaikus) idők merevsége, de alegszebbeket hol a gelencsér, hol a rajzoló, hol mind a kettő nevével ismegjelölte s oda írta az istenek és héroszok neveit, kiket ábrázolni akart. Azötödik század óta az alakok a díszedényeken vörösek fekete mezőben, a körrajzoknemesebbek, a díszedények alakja gyakran rendkivül szép, de Nagy Sándor utódainakidejében különösen Dél-Olaszországban túlterhelt. A görögországi agyagiparkivitelre is készítette a díszedényeket, ezer meg ezer görög festett vázáttaláltak az etruszk sírokban Közép-Olaszországban, a délolasz és sziciliaigyarmatokban és a Krimiában. Az Alpeseken túl Francias Németországba csakelvétve került festett görög díszedény, magyarországi sírokban soha sem fordultelő. Kelta sírhalmokban Bella tanár a soproni várishegyen néhány kelta festettdíszedényt ásott ki, melyek hasonló technikával készültek, mint a görög vázák,de az itteniek csak a legkezdetlegesebb rajzzal diszesítvék.

A rómaiaknál isgyárilag üzték az agyagipart. A hová a római hatalom kiterjedett, mindenütttalálnak római mécseseket, melyek fenekén gyakran látható a gyáros neve;különösen el vannak terjedve a Felix, Fortis, Crescens, Atimeti bélyegek,melyek az egész római világban előfordulnak. A légiók is megbélyezték atéglákat, melyeket a castrumok építéséhez használtak ezek azért is érdekesek,mert kimutatják a légiók elhelyezését. A császárság idejében divatban voltak azarezzoi edények, melyeket a jobb móduak úgy használtak, mint az újkor aporcellánt; a régi írók is említik a «vasa aretinák»-at. Terra sigillátánaknevezi őket sok régész; veresek, domború díszítésekkel és alakokkal; többnyirevadászjelenetek v. cirkuszviadal van rajtuk ábrázolva, ritkán mitológiaialakok. Glazirozott csuprokat is találnak a római provinciákban, például nálunkis, gyakrabban, mint Olaszországban. A rómaiak az építészetben is igénybevették az agyagipart, Aquincumban (Ó-Buda) és Bregetióban (Ó-Szőny) sokszortaláltak már díszes szobapárkányzatot, minő a nemzeti múzeumban is látható. Azagyag egyébiránt az ősidőktől fogva mindig kedvelt anyaga volt a szobrászoknak,kik gyakran kiégették agyag szobormintáikat, mert a terra-cotta alakokat csakúgy becsülik, mint akár a nemesebb anyagból készült szobrokat, sőt azt tartják,hogy a művész egyénisége nagyobb eredetiséggel nyilatkozik a könnyen kezelhetőagyagban, mint akár a márványban, akár a bronzban. Híresek e tekintetben atanagrai és myrinai görög terracotta szobrocskák.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is