Ágyazás

1. a. m. a gabonakévék kiteregetése a szérün nyomtatás céljából.

2. Á. (hajóé; ném. Bettung, ol. letto, ang. bed); igy nevezik a sólyán az építésben vagy javításban levő hajónak nyughelyét, amelyre a hajótest egész sulyával nehezedik. Az ágyazás két erős szántalpból (sólya-talp) és erre erősített tuskó, deszka és más fadarabokból áll, melyek ugy vannak egymáshoz illesztve, hogy az egésznek alakja, formája a hajóaltest alakjához hasonló. A hajótest ezáltal egyformán nehezedik a szántalpakra és igy kereszt és hosszösszeköttetéseiben nem lesz megerőltetve.

3. Á. (Bettung, Ballastage, techn.). A vonatoknak veszély nélkül való sebes járatása megköveteli, hogy a sínek állandóan megmaradjanak szabályszerü helyzetükben. A sínek fa, ritkán vas aljzatokra vannak erősítve. Hogy pedig az aljazatok, a rajtuk átfutó teher alatt, különösen esős időben, a töltés v. a bevágás anyagába be ne nyomulhassanak, mert ez a síneknek eredeti helyzetükből való veszélyes elmozdulását idézné elő, az aljzatokat kavicsba, ritkábban homokba, ágyazzák Az ágyazási anyagot az aljzatok alatt aláverő csákányok segélyével tömörítik meg, s ez eljárást alátömésnek, aláverésnek nevezik. Minél szilárdabb az ágyazáshoz használt anyag, vagyis a nedvességgel és a járóművek keréknyomásával szemben minél nagyobb ellenálló képességet tanusít, annál mozdulatlanabbul állanak az aljzatok, illetve a sínek, eredeti helyzetükben. Azért ágyazási anyagnak legcélszerübben a terméskőből összezuzással nyert zúzott vagy tört kavicsot használják. Jó a rostált folyamv. bánya-kavics is; legkevésbbé felel meg a homok, de helyenként ezt is felhasználják, lehetőleg kavics hozzáadásával javítva. Az elegyítés arányát a kavics megszerezhetésének költsége határozza meg. Az ágyazás mérete igen változó. Nálunk az ágyazás felső felülete az aljzat hosszánál rendszerint 0,6-0,8 méterrel szélesebb. Az ágyazás vastagsága pedig az: I. rendü vasutakon 0,3-0,4 méter;. helyi érdekü vasutakon 0,25-0,3 méter. A külföldön alkalmazott rendszerek és méreteik az éghajlati viszonyok; az évi csapadék nagysága, továbbá a talaj minősége és végül a pálya emelkedési viszonyai szerint.

4. Á. az építkezéseknél a gerendák végeinek (különösen a fa-gerendáknál) a falban való elhelyezése. Miután a gerenda-végeknek jó mélyen kell a falba benyulniok, hogy ott az elrothadástól lehetőleg megóvassanak, egy széles pallóvégre fektetik, úgy hogy hátul, oldalvást és fölül a gerenda ne érintkezzék a fallal hanem kis levegőréteggel legyen körülvéve.

Néha a gerendavégnek készített lyuk olyan nagy, hogy a gerendavéget a falazástól szárazon rakott téglák segítségével is elkülöníthetik.

5. Á. a katonaságnál szilárd alap amelyre nehéz tárgyak (zsilipek, csurgók, gépek, ágyuk stb.) állíttatnak fel. A tüzérek azokat az alapokat nevezik Á.-nak, amelyeket a várvivó s a kazamátokon kívül működő várágyúk számára készítenek. Vannak kövezett és fából készített Á.-ok. A kövezett Á. többnyire martlövegek számára betonból készül; e lövegek függőlegesen álló tengelyei szinten betonba vannak befalazva. A közönséges Á.-t mindig fából készítik. Tökéletes Á. készítésére előbb a lőiránnyal párhuzamosan 3-7 hosszu (4,5-6 m.) gerendát fektetnek le s ezekre erősítik a 3 m. hosszu s mintegy 1/3 méter széles padlótalpakat. Ha könnyü lövegekkel csakis egy bizonyos irányba kell lőni, akkor nem raknak le padló-talpakat, hanem csakis 3 hosszgerendát cövekelnek le: kettőt, amelyre az ágyutalp kerekei jönnek és a közepébe egyet, amelyen az ágyutalp farkát csusztathatják előre és hátra.

Forrás: Pallas Nagylexikon