Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Agyhártyagy... ----

Magyar Magyar Német Német
Agyhártyagy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Agyhártyagyuladás

(gör. meningitis) alatt azorvostudományban rendesen csakis a lágy agyburkoknak gyulladását(leptomeningitis) értik, s ettől megkülönböztetik az igen ritka keményagyhártyagyulladást (pachymeningitis). Az A.-nak három féleségét ismerik, u. m.1. gennyes v. domborulati A. (leptomeningitis cerebralis purulenta), 2. a gümősv. agyalapi A. (meningitis basilaris tuberculosa) és 3. a járványosgerincvelő-agyhártyagyulladást (meningitis cerebrospinalis epidemica). A gennyesA. túlnyomóan, de nem kivétel nélkül az agyvelő domború felszínére terjed ki, sinnét származik «domborulati» mellékneve (m. convexitatis). E betegségetugyanazok az oki tényezők idézik elő, melyek a genyes A.-t v. agytályogot. Elsősorban a fejbőr és koponyacsontok nyílt sebei, továbbá a sziklacsont ésközépfül, ritkán az orrüreg genyes bántalmai, vagy a szervezet valamely máshelyén székelő gennyedő-eves folyamat (pl. gennyes mellhártyagyulladás, evésgennyvérűség, rostonyás tüdőgyulladás, himlő, skarlát, heveny izületi csúz stb.)okozza. Megjegyzendő, hogy a gennyes A.-t agytályog is előidézheti, ha ez azagy felszínéhez közel esik.

A gennyes

A.-t nehéz felismerni, ha ez amagában véve is súlyos bántalom a gennyes evvérüséggel, tüdőgyuladással,tifusszal stb. kapcsolatban lép fel, mert ilyenkor a jelenségek nagyonösszevegyűlnek és a kórkép elmosódik. A legjellegzőbb tünetek a következők. Azagyhártyagyulladásnak bevezető tünete a mind hevesebb fejfájás, melyhez későbbaz öntudat megzavarodása is csatlakozik delirálás alakjában. Kiváló jelenség atarkómerevség, mely főleg akkor mutatkozik, ha a gyulladás a hátsókoponyaárokban és a felső nyak gerincvelejében székel. Az agyvelő bántalmáravallanak görcsök, féloldali bénulások. Az agyalapi idegek is belévonatnak afolyamatba, mit egyes szemizmoknak bénulása, a pupilláknak igen szűk, tág, vagyegyenlőtlen volta, nystagmus, néha szemtükrileg neuritis optika mutat. Aszabálytalan, gyors érlökésen, hányáson és székszoruláson kivül kiemelendő méga láz, melynek lefolyása szabálytalan, és a hőmérsék 40-40,5° C. köztingadozik. A betegség tartama nehány nap, egy v. másfél hét; jóslatahatározottan kedvezőtlen, mert az esetek túlnyomó számát halál követi, melygörcsök és teljes eszméletlenség kiséretében áll be.

A gümős A.

rendes székhelye az agy alapja,miért is agyalapi A.-nak is nevezik. Leggyakrabban oly egyéneknél lép fel, akikszervezetük más pontján, p. a tüdőben, mellhártyában, csont- vagy izületirendszerükben gümőkórosak. Ritka, hogy az agyhártyákban lépjen fel elsődlegesena bántalom. Utóbbiakon a nagy vérerek mentén, apró, tűszurásnyi gümős csomócskákjelentkeznek, az agygyomrokban pedig savófelhalmozódás folytán az úgynevezettheveny fejvizenyő (hydrokephalus acutus) jő létre. A gümős A. bekezdő szaka 1-2hétre terjed, mely idő alatt a betegeket erős fejfájások gyötrik, étvágytalanokés székdugulásban szenvednek, mely jelenségekhez még hányás és nyugtalan álomcsatlakoznak. A betegek eszmélete lassanként homályosulni kezd, külsőbehatásokra nem reagálnak s végül deliriumokba esnek. A testhő bár emelkedett,még sem haladja meg a 38-39°-ot, s halál közeledtével v. nagyon sülyed (31°C.), v. 41°-ra felemelkedik. A nagyobbodott agynyomás folytán az érverésmeglassul 40-50 verésre egy perc alatt. E jelenségekhez még szemizombénulások,tág, szűk illetve egyenlőtlen pupillák, végtágbeli görcsök, féloldalibénulások, afáziás beszédzavar, néha a végtagok bizonyos merevsége, a köztakarótulérzékenysége csatlakoznak. A szemtüköri vizsgálat néha az érhártyában aprógümős csomócskákat mutat ki. Előfordul még néha hányás, főleg kezdetben. A székrenyhe, vizelet, melyet az eszméletlen betegek nem képesek visszatartani, kismennyiségű fehérjét tartalmaz, a légzés többnyire gyorsult és a halálközeledtével a Cheyne-Stokes-féle tipuszt mutatja. A betegség csaknemfeltétlenül halálos.

A járványos gerincvelő-agyhártyagyuladás

(m. cerebrospinális epidemica)tünetei lényegileg megegyeznek az előző alakok kórjelenségeivel; itt iselőfordul a fejfájás, a tarkómerevség, az eszméletlenség, az agyi idegekbénulása, görcsök stb. Kiemelendő azonban, hogy e betegség gyakrabban rázóhideggellép föl, s ezenkivül még a gerincvelői tünetek által is különbözik a két előbbialaktól: a gerincmentén fájdalmasság, végtagok bőrén tulérzékenység, a lábakbangyakori rángás mutatkozik. A betegség tartama néha csak 1-1/2; nap, néhaelhuzódik hetekre. Többnyire halálos.

Az A.kezelésében csakis arra szorítkozhatik az orvos, hogy a beteg fájdalmaitenyhítse, helyzetét könnyítse. A fejre jeges borogatások helyezendők, helyivérelvonások eszközölhetők, langyos fürdők hideg leöntésekkel és álomhozószerek veendők igénybe.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is