Áhmed Vefik

pasa, török államférfi, jónevü nyelvész és iró. Görög családból származott és 1818 körül született Konstantinápolyban, megh. 1890-ben. 1834-ben Párisba ment, hol a Saint Louis collégeben tanult. Hazatérve mindjárt alkalmazást nyert. Eleinte történelmi és statisztikai tanulmányok kötötték le figyelmét, « Szálnáme» cim alatt kiadott müvében sok becses adatot gyüjtött össze az oszmán birodalom statisztikáját illetőleg. Halhatatlan érdemeket szerzett mint szótáriró, törökül irt török szótárával a «Lehdsei Oszmani»-val (Konstantínápoly 1876, 2 köt.), mely ezideig a legkitünőbb mű a maga nemében. Korszakalkotó volt A. munkássága a szépirodalom terén is, mert ő volt az, aki az irodalomba bevezetve a népies nyelvet, sok hamisítatlan török szót és kifejezést megmentett az enyészettől. Sikerült Shakespeare, Moliere műforditásai és török Telemaque-ja örökre fentartják nevét hazája irodalom-történetében. A török szinészetnek is úgyszólván ő a megalapítója és brusszai kormányzósága idejében ő építtette az első állandó szinházat, s a török és örmény szinészeknek is ő volt az oktatója. A legelső török közmondás-gyüjteményt is ő adta ki. Nagy hivatalokat viselt: volt nagyvezér, nagykövet és brusszai kormányzó, 1877-ben a rövid életü török képviselői ház elnöke. Az orosz-török háboru óta a politikától visszavonulva élt boszporusz-melléki (Rumili-Hiszár) palotájában irodalmi és nyelvészet tanulmányokkal foglalkozva. A keleti nyelvészet körül szerzett érdemeinek elismeréseül az olasz keleti társaság 1886-ban tiszteletbeli tagjává választotta. Életrajza Erődi Bélától s arcképe megjelent a Vas. Ujság 1868. 6. számában.

Forrás: Pallas Nagylexikon