Aischinés

(lat. Aeschines),

1. híres görög szónok, Démosthenés nevezetes ellenfele. Született Athénben Kr. e. 389-ben, alacsony származású szülőktől. Sokáig mint (az államnál is alkalmazott) írnok és színész kereste meg napi kenyerét. Megh. Samoson 314-ben. 356-ban fellépett mint szónok s a gyorsan nevessé váló államférfiút csakhamar Fülöp makedón király Athén ellen szőtt ármánya és fondorlatai számára megnyerte. Ez összeütközésre adott okot Démosthenéssel, ki őt két ízben hazaárulással vádolta, de sikertelenül. Az általa okozott, Athénnak és Tébának Chaeroneánál végzetessé váló háború után mind csekélyebb szerepe volt a közügyekben s még Ktésiphónnak azt az indítványát sem tudta híres beszédével («Ktésiphón ellen») meghiúsítani, hogy Démosthenést a haza iránti érdemeiért megkoszorúzzák. Az ez ügyben fényesen védekező Démosthenés A.-en teljes diadalt aratott, mire ez Rodus szigetére költözött, hol szónoki iskolát alapított. Három beszédje maradt ránk: «Timarchos ellem» (ki Démosthenéssel közösen bevádolta volt). «Az álkövetség ügyében» (melyet Athéni Fülöphöz béke kieszközlése végett 347-ben menesztett) és az emlitett «Ktésiphón ellen» mondott beszéde. Tagadhatatlanul Démosthenés szónoki lendületének hatása alatt áll. Aischinés antik szobrát, melyet képünk mutat, a nápolyi nemzeti múzeumban őrzik. Az ókorban ezt igen sokat magyarázták. Kiadták Schultz F. (Lipcse 1865) és Weidner (Berlin 1872). A neve alatt járó levelek apokrifok. (Kiadta Hercher az «Epistolographi Graecib gyűjteményében. Páris 1874.) V. ö. még Castets, Eschine, Paris, 1875; Stechow, Das Leben;des Aeschines, Berlin 1841; Schäfer Arnold, Demosthenes u. seine Zeit, 3. kiad., Aeschinest árulónak mondja; Blass, Die attische Beredsamkeit von Georgias bis Lysias, 3. kötet; Les oráteurs grecs, 1876; ReichW. H., Die Beweisführung des Aeschines in d. Rede gegen Ktesiphon, Nürnberg 1885; Rabe A., Die Reaction der Aeschineischen Rede gegen Ktesiphon, Berlin, 1891.

2. A. görög bölcsész, született Athénben Kr. e. 404 körül, kor- és iskolatársa Platonnak, egy hentesnek a fia; ki kora ifjúságában ragaszkodott Sókratéshez s nem hagyta el haláláig. Semmim sincs, mondá neki, amit adhatnék neked, fölajánlom azt az egyet, amim van, magamat. Mikor a törvényszék pörbe fogta s halálra ítélte Sokratest, A. próbálta megmenteni a mestert, kinek halála után Sziciliába menekült. Midőn visszatért Athénbe, nehezen tudott megélni, sok ellensége akadt, úgy hogy dialogusairól azt mondták, hogy úgy lopta Sókratéstől, azaz, hógy Sókratés halála után kicsalta Xantippé-től, ami csak azt bizonyítja, hogy híven beszéltette mesterét, aki semmit sem írt. Kevés maradt reánk műveiből, de ez a kevés kiváló íróra vall.

Forrás: Pallas Nagylexikon