Ajaksip

Az orgonasípok egy neme, melynél a hangot a síp ajkának nevezett él, felé irányuló légáram hozza létre. A keletkező hangot a síp csövében foglalt levegő határozza meg, színezetét még a légáram suhogása is befolyásolja. Az orgonában nyílt és födött sípok fordulnak elő. A födött síp alaphangja félannyi rezgésből áll, tehát egy oktávval mélyebb mint az egyenlő hosszú nyílt síp alaphangja; azonkívül a hang színezetében is van különbség, minthogy a nyílt síp nemcsak az alaphangot, hanem a természetes hangsornak még több tagját is képes megadni, melyeknek a rezgési száma 2, 3, 4, 5 stb.-szer akkora, mint az alaphangé, míg ellenben a födött síp a természetes hangsorból csak a páratlan sorszámúakat adhatja: 1, 3, 5, 7 stb. A vastag -orgonasípoknál az első hangok túlnyomók, s különösen a födött sípnál lassú fúvás közben csaknem egyedül a legmélyebb hang keletkezik. Minél szűkebb a síp, annál inkább érvényre jutnak az alaphangot kísérő falhangok, miáltal a hangszínezet megváltozik.

Forrás: Pallas Nagylexikon