Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
akadémiai academic
akadémiai t... academic

Magyar Magyar Német Német
akadémia Akademie (e...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Akadémia

(Magyar Tudományos). A magyar tudós társaság eszméje már több századon át élt a magyar tudós körökben; 1760-ban Bod Péter pendítette meg újra; Bessenyei György 1778. «Magyarság» c. röpiratában az egyetemet akarta volna tudós társulattá emelni. Később (1781) már tisztább fogalmával bírt az ily intézet kellékeinek; «Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék» című művében (kiadta Révai, Bécs 1790) ajánlja, hogy az akadémiát a francia akadémiához hasonló szervezettel az ország főnemesei és rendel állítsák föl, annak tagjai között legyenek valóságos azaz munkálkodó (fizetett) és tiszteletbeli (nem fizetett) tagok, legyen az utóbbiaknak állandó igazgatójuk és titkárjuk, külön könyvnyomtató műhelyük, könyvtartó házuk, készítsenek így szervezkedve magyar lexikont. és grammatikát, bírálja meg a társaság a magyarul megjelent munkákat és ha a tudomány valamely szakában meddőség mutatkoznék, segítsen azon pályakérdések kitűzése által. Bessenyeinek ebbeli törekvéseiben utódja lett Révai Miklós, ki 1784-ben a «Pozsonyi Hirmondó» szerkesztését is leginkább azért vette át, hogy ezen az úton annál nagyobb hatással emelhessen szót a magyar tudós társaság fölállítása mellett; ehhez képest Bessenyei tervét részletesebben kidolgozva II. József császárnak is benyújtotta, de ez (ki centralisztikus terveinél fogva nem is lehetett barátja az eszmének) visszautasítóan válaszolt. Ekkor 1790. a tervet kiadta és az akkor magyarul tanuló Sándor Lipót főherceget igyekezett a tervnek, egyúttal pedig a társulatnak protektorává megnyerni. Erre július 30-án a helytartótanács elnöke, gróf Zichy Károly fölszólitotta Révait, hogy vajjon addig is, míg Révai a társulatban résztvenni óhajtó tudósok neveit és az egész társulat célszerű kezelése iránt való véleményét bemutatja, nem volna-e célszerű nyomtató műhelyül az egyetemi nyomdát, ülésező helyiségül és irodául pedig annak alkalmas helyiségeit megválasztani; szept. 17-én pedig pótlólag már az iránt is fölszólíttatott Révai, hogy közölje a leendő tagok névsorát, mi Révait, ki akkor még csak az utóbbiak gyűjtésén fáradozott, nem csekély zavarba ejtette, de fölhasználva az alkalmat sietett azok gyűjtésével és a következőket hozta javaslatba: A. Tiszteletbeli tagokul, a főrendek közül: gr. Gvadányi József, br. Ráday Gedeon, az egyházi rendből: Molnár János, Majláth Antal apátok és Nagy János, a nemesi rendből: Barcsay Ábrahám, Báróczy Sándor, Kazinczy Ferenc. Rendes tagokul 40-et ajánlott, közöttük Bacsányi Jánost, Dugonics Andrást, Fábohich Józsefet, Földi Jánost, Péczely Józsefet, Rajnis Józsefet, Baróti Szabó Dávidot, Verseghy Ferencet és Virág Benedeket. A szükséges évi költségekét 27,000 forintra tette, megkezdésre pedig 17,000 (vagy legalább 14,000 frtot) kért a tanulmányi alapból, a többit a főrendek bőkezűségétől és a nyomda jövedelmeitől várván. A tagok számát Révai csakis a rendes tagokra nézve szabta meg, akiknek 24 ülést szánt az akadémiában; a levelező és pártoló (tiszteletbeli) tagokét pedig nem korlátozta. Szerencsétlenségre a nádor Révai tervét, ki azt külön könyv alakjában adta ki («Planum erigendae societatis Eruditae Hung. alterum elaboratius» Pest 1790) a tanügyi bizottsághoz utasította, mi által a lomtárba került.

Egyideig kedveztek a kilátások, midőn II. Lipót magát a magyar nyelvvel szemben elődjénél kiméletesebben viselte, de mihelyt a francia háborúk anyagi áldozatai a nemességet kimerítették, országszerte oly részvétlenség állott be, hogy az akadémia terve kizárólag az irodalmi körök gondjaira maradt. Kuksár István 1804-ben jutalomkérdést tűzött ki, melynek egyik ága a magyar nyelv előmozditása eszközeit óhajtotta tárgyaltatni; Kis János pályanyertes munkájában («A magyar nyelvnek mostani állapotjáról» Pest 1806) és Teleki László gr. egy nem pályázott, de hasonló tárgyú művében («A magyar nyelv előmozdításáról» Pest 1806) egyforma buzgósággal szólottak az akadémia: fölállításának eszméje mellett, sőt 1807-ben az eszme az országgyűlés elébe is fölterjesztetett, de pénzalap hiányában félretétetett. Teleki művében már annyiban tökéletesebb a javaslott terv, hogy ennél már igazgató tagok is említtetnek, a Révai által indítványozott négy (filologiai, filozofiai, matematikai és természettudományi), helyébe pedig hat osztályt óhajt: 1. magyar, 2. külföldi szépirodalom, 3. természettudomány, 4. történelem, 5. filozofia és matematika, 6. jog és államtudomány. Költségre évenkint 26,000 frtot kívánt, még pedig vagy a tanügyi alapból vagy valamely kincstári jószágból, melyhez a saját nyomda vagy könyvesbolt jövedelmei is járulnának. De míg ezek tanácskoztak, Marczibányi István a tett terére lépve, egy magyar irodalmi jutalmazó intézetet alapított, mely 1815-ben lépett életbe és kicsinyben valóságos előzője lett az akadémiának, amelybe 1845-ben bele is olvadt.

Új stadiumba csak akkor lépett az ügy, midőn azt a közvéleménynek az eszmével mind jobban és jobban való megbarátkozása után az 1825-iki országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál szóba hozta: Ennek nagyhatású beszédére, mely a következő szavakkal végződött: «Egyedül a nagybirtokosoktól függ a haza régi óhajtásainak teljesedése, mert mint az egyszeri hadvezér szerint a háborúhoz, ide is csak három dolog kell: pénz, pénz és ismét csak pénz!» nagy zajongás keletkezett, melynek közepette egy fiatal huszár-kapitány kért szót, kiben kevesen sejtették Magyarország regenerátorát és kinek neve gróf Széchenyi István volt. Ez felállásakor mentegetődzött, hogy itt megszólal, jóllehet szava nincs, és birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta föl az akadémia megalapítására, mely jövedelmet mások 60,000 frtra becsültek. E nagylelkű kezdeményezés vonzó példa lett a többi főurakra nézve. Következett három főúr, kiket Széchenyivel az akadémia négy első alapítója címével szokás fölruházni nevezetesen: Vay Ábrahám borsodi követ (8000 frt), gróf Andrássy György tornai követ (10,000 frt) és Károlyi György gróf (birtokainak félévi jövedelmével). Ezzel a kezdet nehézségei anyagi tekintetben teljesen le voltak kűzdve, a főrendek közül, hol hiúságból, hol áldozatkészségből egy sem akarván elmaradni, tömeges adakozások történtek. A pénzbeli alapítványokhoz csatoltatván a Sándor István által hagyományozott gyűjtemények és 10,000 forint, az akadémia vagyona az 1827. évi XI. törvénycikk alapján 250,000 frtból állott.

Az anyagi alap így meglévén, a nádor, ki a fölállítandó akadémia pártfogójául volt kijelölve, 1827 november 30-án egy választmányt nevezett ki, mely gr. Teleki József elnöklete alatt a négy első alapítóból és huszonkét tudósból állott, kiknek nevei ezek: Bartal György itélőmester, Béne Ferenc egyetemi tanár, Budai Ézsajás református szuperintendens, Bitnicz Lajos szombathelyi tanár, gróf Dessewffy József, Döbrentei Gábor budai alkormánybiztos, Ercsei Dániel debreceni tanár, Fejér György egyetemi könyvtár-igazgató, Guzmics Izidor pannonhalmi benedekrendi tanár, Horváth Endre pázmándi plébános, Horváth István múzeumi-könyvtárnok, Horváth János vál. püspök, Jankovich Miklós, Kazinczy Ferenc, Kis János evang. szuperintendens, Kisfaludy Sándor, Kövy Sándor pataki tanár, Kultsár István, báró Mednyánszky Alajos, Schedius Lajos egyetemi tanár, Szemere Pál és Vitkovics Mihály. E választmány 1828 márc. 25-től ápr. 7-ig dolgozván, három munkálatot készített: alaprajzot, rendszabásokat és javaslatot, mely munkálatok a királyhoz fölküldetvén, végre valahára megerősíttettek és az A. gróf Cziráky Antal elnöklete alatt Pozsonyban 1830 november 17-én végre megalakult. Első elnöke lett gróf Teleki József, a másodelnök gróf Széchenyi István. A szabályok ily cím alatt jelentek meg: «A magyar tudós társaság alaprajza és rendszabásai» (Pest 1831), de ez az alaprajz oly zavaros, hogy abból az akadémia tulajdonképeni célját megérteni szerfelett nehéz lenne. Míg ugyanis az alaprajz egyik pontja azt állítja, hogy «A M. T. Társaságnak egyedül az van téve céljává, hogy munkálkodása által hazánkban a tudományok és szépművészségek honi nyelven műveltessenek», addig a rendszabások 1. §-a viszont így rendelkezik: «A M. T. társaság a nemzeti nyelv kíműveltetésén igyekszik egyedül»; ami világosan mutatja, hogy a választmány előtt is még mindig a Révai által óhajtott «Academia scientiarum» lebegett. Eszközül e cél elérésére az akadémia már működése első napjaiban a következő eszközöket tűzte ki magának: eredeti munkák dolgozása, ó és új remekek fordítása, oklevelek és régi kéziratoknak kiadása, a nemzeti játékszínnek jó darabokkal ellátása, jutalomkérdések kitűzése és a beérkezett, valamint a pályázat nélkül megjelent művek legjobbikának jutalmazása, bírálat végett benyújtott művek birálása és ha jók, kiadása s végre kül- és belföldi utazások. Az A. mindenféle ügyeinek élén egy huszonöt tagból alakult igazgató-tanács áll, mely az ország négy rendéből választatik, ez választja évenkint az akadémia elnökét és alelnökét; ezenkívül van huszonnégy tiszteletbeli tag székkel és szavazattal, de munkakötelezettség nélkül. 42 rendes és határozatlan számú levelező tagok. Intézkedés történt továbbá a következő tisztviselők dijazása iránt: egy titoknok, segédjegyző, pénztárnok, ellenőr, ügyvéd és irnokok a megkívántatt cselédséggel együtt. Az akadémiai választások a tiszteleti és rendes tagok szavazatainak egyszerű többségével történnek, a tisztviselőket az igazgató-tanács, az alárendelteket az elnök nevezi ki. Tiszteleti és rendes tagok az akadémia által felvetett pályakérdésekre nem versenyezhetnek. Az A. székhelye Pest, az igazgatótanács évenkint rendesen csak egy, de a szükségkez képest több ülést is tart, hetenkint pedig egy kis gyűlése van, melyben a helybeli rendes tagok megjelenni tartoznak, a tiszteletiek és levelezők megjelenhetnek, de arra nem kötelesek; tárgyaik ez üléseknek értekezések, tudományos tudósítások, pályamunkák és egyéb művekről való jelentések fölolvasása és a lefolyt évi nyelv- és irodalmi haladások előterjesztése, holt tagok felett emlékbeszédek tartása, a tudományos újság és az évkönyvek tárgyainak megválogatása, s a tudományos levelezés elintézése; azonkívül van évenkint egy nagygyűlés, melynek föladatai: új tagok választása, jutalmak odaítélése, tiszteletdíjak megszavazása, pályakérdések meghatározása, valamint a választásoknak kihírdetése, s a nagy és osztály jutalmak kiadása. Nem érdektelen az akkori tagok fizetése sem, mely a fővárosiaknál 500 forintra, a vidékieknél 300 frtra lett megszabva; a titkár fizetésére 800 forintot, a segédjegyzőére félannyit szavaztak meg.

Az A. műkődésében általában három fontos korszakot különböztethetünk meg és azok: 1. Az osztályok emancipációjáig (1846), mely a szabadságharc idejét is magában foglalja, 2. az abszolutizmus alatt való működés egész az akadémia újjászületéseig és 3. 1861-től napjainkig, Az első korszak az elvi megállapodások korszakának tekinthető, akkor fogadta el az akadémia a nyelvbeli rendszer alapjául Révai elveit, és határozta el, hogy «Tudománytár» címmel kizárólag ismertető folyóirat adassék ki, melyben az oly gyakorta kellemetlen és elkeserítő meddő kritika lehetőleg kikerültessék. Nevezetes vállalat volt továbba főleg abban az időben és a tudományok akkori állása mellett a «Nagy szótár», melynek előmunkálatai szolgáltattak először alkalmat a magyar népköltési termékek tüzetesebb gyűjtésére. A Tájszótárt is megíndította, egyúttal pedig Széchenyi István gróf indítványára Vörösmartyt és Schedelt (a későbbi Toldy Ferencet) bízták meg egy lehetőleg teljes magyar-német és német-magyar szótár összeállításával, mely munkával 1835, illetőleg 1838-ik években el is készültek. Két kiváló eszméje még e korszaknak a régi nyelvemlékek kiadása, mely a halotti beszédtől kezdve számos magyar, eddigelé kevéssé ismert vagy egészen ismeretlen nyelvemléket bocsátott a kutatók rendelkezésére; a színügy érdekében pedig pályázatok hírdettettek ki, melyeknek értelmében 1832 óta évenkint 100 arany tüzetett ki szomorújátékra és vígjátékra. Fáy András pedig oly modorban oldotta meg az akadémia által felvetett és egy magyar nemzeti színügyi intézetre vonatkozó pályakérdést, hogy művében («Magyarjátékszíni jutalmazott felelet», 1834) ott találjuk a nemzeti színház intézményének csíráit. A «Tudománytár» egyideig sikertelenül küzdött a publikum részvétlenségével, az országban lábra kapni nem tudott. Végre nemcsak hogy 1844-ben a «Tudománytár» megszűnt, és az akadémia által rendezett kiadványok olvasói száma 527-ről 79-re apadt, hanem a tagok között is oly elvi jelentőségű viták merültek föl, amelyek elkerülhetetlenné tették egyrészt az alapszabályoknak revizióját, másrészt pedig azt, hogy az eddig közösen működő osztályok szorosabban sorakozván, emancipáltassanak; ami 1846-ban meg is történt és ezentúl négy volt az addigi hat osztály helyett, jelesül: nyelv, irodalom és széptudományok, filozofia és törvénytudomány, történeti és végül matematikai és természeti tudományok. Ez azonban csak átmeneti intézkedés volt és már rövid idő múlva megvolt a teljes hat osztály, mely működését megkezdvén, azontul két neme volt a heti gyűléseknek: az összes akadémiai ülések, melyekben a közös akadémiai tárgyak intéztettek el és osztályülések, hol az egyes osztályok kebelbeli ügyei tárgyaltattak. Különös figyelmet érdemel itt az a körülmény, hogy akkor sem ezen, sem más körülményesebb változás alkalmával az új szabályok megerősítés végett felsőbb helyre fel nem terjesztettek.

Az osztályok emancipációját követő korszak méltán volna az A. első fénykorának, első virágzása korának nevezhető, ha a politikal viszonyok nem paralizáltak volna minden nagyobbszabású irodalmi vállalatok. Ekkor határozta el az A. a régi magyar jogtörténeti kútfők kiadását, ekkor indította meg a Czuczor-Fogarasi-féle «Nagy szótár» tényleges kidolgozását, míg másfelől két tudományos utazás rendeztetett, a Reguly Antalé és Jerney Jánosé, melyek közül főleg az elsőnek, jelenleg már Hunfalvy Pál által kidolgozott eredményei árasztottak új világosságot a magyar nemzet etnografiai és őstörténelmi viszonyaira. A pályamunkák kétszeres számmal tűzettek ki, de közülök számosan pályázó nélkül maradtak, mert már akkor lázas izgatottságban tartotta a tudós és nem tudós köröket az 1848-ik év reformáramlata. Elmondhatni az akadémiáról, hogy valóban együtt érzett és együtt cselekedett a nemzettel. Március 15-én Toldy mint titoknok ünnepélyes ülésben tudatta a tagokkal a sajtó felszaszabadulását, egyúttal pedig falragaszokon köszönte meg a népnek a sajtószabadságnak kivívását. De az akadémia kebelén belül is fontos változás történt: egy fiatal tag az ülések nyilvánossá tételét követelvén, azt az akkori elnök, Fáy András, szó nélkül teljesitette; azután föloszlottak az ülések és csak május 1-én kezdődtek meg ismét, midőn a kedélyek már kissé lecsillapodtak. A téli üléseket ez év végeig már gróf Teleki József vezette, midőn a császári seregek a fövárost elfoglalván, azok április 30-áig ismét megszakadtak és csak ugyanaz év június havától az ostromzár kihírdetéseig folyhattak. Ez időszakból két fölterjesztés emelendő ki a kormányhoz; észrevételek a «Sajtótörvényre» és fölirat egy fölállítandó országos «közlevéltár» ügyében: mindkettő eredmény nélkül maradt. A nagy szótár kidolgozása Czuczor Gergely elfogatásakor az I betűnél abban maradt. Az abszolutizmus ideje alatt a nemzetnek hon maradt értelmisége az eddiginél nagyobb pártolást mutatott az A. mint a nemzetiség egyedüli támasza iránt, gróf Andrássy Györgynek pedig sikerült személyes befolyása alapján az ülések tarthatását kieszközölni. Időközben gr. Teleki erdélyi utjából visszatérvén, 1850 junius 17-én ő vette át az elnökséget, halála után pedig gróf Dessewffy Emil, majd báró Eötvös József vezették az A.-t, kiknek vezetése alatt az Akadémia ügyei nagy lendületet vettek. Az A. jövedelme mindekkoráig majdnem kizárólag az alaptőke kamataiból állott. A kamatok azonban, minthogy az alaptőkét már 1845 végén mintegy 400,000 forintot gyümölcsöztetés végett magánosoknál kellett elhelyezni, igen rendetlenül folytak be. A csekély és bizonytalan jövedelmet a házbér és a rendes tagok fizetése jobbadán fölemésztette, úgy, hogy könyvek kiadására, jutalmazásokra csak igen jelentéktelen összeg maradt. A jövő számára volt föntartva, hogy kellő időben, kellő eszközökkel valaki ismét fölrázza a magyar társadalom áldozatkészségét az A. érdekében.. Ezt gr. Dessewffy Emil tette meg 1859-ben;

Az ötvenes évek végén a fölpezsdült nemzeti szellem, minden más tér el lévén előtte zárva, az A. díszülésein és kegyeletes irodalmi ünnepeken nyilatkozott. A körülmények az Akadémiát állították az akkori nemzeti mozgalom élére; tőle várták a kezdeményezést és a jelszó kitüzését. Gróf Dessewffy Emil, az A. akkori elnöke, ritka eréllyel és tapintattal tudta fölhasználni a kinálkozó áramlatot az A. érdekében. 1859 dec. 19-én tartott elnöki beszédében kiadta a jelszót: «A tudománynak níncsen háza» Az A. nem vágyik pompás pálotára, de saját elég díszes lakában kivánna működni, hol hiú fény nélkül, de nem is szorongva s nem háborgatva, kellő nyugalommal s a célra szükséges anyagi eszközökkel ellátva, szolgálhasson a haza s tudomány ügyének. Fölteszi a kérdést, nem érdemli-e meg az az ügy, melyet szóba hozott; hogy e szükségen a nemzet segítsen.

Mintegy 3000 aláírási ívet bocsátott szét az országban, az aláírás célját fölfejtő s adakozásra buzdító fölhívásoktól kisérve. De ez nem volt elég. Fölkereste az uralkodóház tagjait, a hazán kívül lakó mágnásokat, a Magyarországban birtokos indigenákat, felhasználta baráti s politikai összeköttetéseit a főrangú s vagyonos osztályokban. Mintegy becsületkérdéssé, a lovagiasság törvényévé lett az A.-ra adakozni. A nagy adakozások sorát b. Sina Simon nyitotta meg 80,000 forinttal. Az Esterházyak, Batthyányak, Pálffyak, Zichyek, Festetichek, Andrássyak, Szapáryak, Csákyak stb. sorában ott látjuk a Coburg, Wíndischgrätz, Liechtenstein, Khuen, Harrach, Stubenberg, Eltz, Trautmannsdorf, Schönborn, Königsegg, Wolkenstein, Brenner, Chotek stb. neveket;a magyar érsekek, püspökök s káptalanok bőkezű hozzájárulása mellett a skót-rend apátját s mindenek felett a királyt, magát, a mexikói császárt s V. Ferdinandot. A példa hat, bátorít, lelkesít; a megyék odaadják nemesi pénztáraik tartalmát; a főváros közel 200,000 frt értékű telket ad; a városok és nagyközségek százakat és ezreket ajánlanak fel; a szegény iparos s földmívelő nép elhozza filléreit; társas ünnepélyek, hangversenyek, táncvigalmak tartatnak, s ezek jövedelmét a nemzeti célra fordítják. Egy év alatt megkétszereződik az alaptőke, s a ház építésére közel 400,000 forint gyűl össze. Későbbi alapítványok, hagyományok az A. vagyonát, beleértve a. palotát és bérházat is, az 1890 december 31. lezárás szerint 2.300,000 frtra növesztették föl. Az évi költségvetés mintegy 150,000 frtra rug, melyhez, az ország 40,000 frttal járul évenkint.

A palota építésére, szűkkörű pályázat alapján,. Stüler berlini építész terve fogadtatott el, s az építkezés vezetőivé Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal budapesti építészek neveztettek ki. Az építést 1862 tavaszán kezdték meg; az észak felé. üresen maradt telken pedig 1863 tavaszán fogtak hozzá az A. négyemeletes bérházának építéséhez. A palota teljesen fölkészítve, díszítve, bebutorozva kerek összegben 800,000 forintba, a bérház pedig 170,000 forintba, a kettő együtt tehát körülbelül egy millió forintba került. A palota földszintjén van a díszes oszlopcsarnok és a finom ízléssel berendezett könyvtár, melynek alapját a Teleki család s a Batthyányak könyvtárai vetették meg, s a nagybecsű kézirattár. Az első emeleten a díszterem, Lotz falfestményeivel; a heti ülésterem, Ligeti tájképeivel; a képes terem, nagyérdemű akadémiai tagok arcképeivel; gr. Széchenyi Istváné Amerlingtől, gr. Dessewffy Emilé Barabástól, báró Eötvös Józsefé Székelytől, Deák Ferencé Thantól, b. Sina Simoné Stauffertől, Rudolf főhercegé Benczúrtól, gróf Andrássy Gyuláé Spányiktól, Horváth Mihályé Rákositól s még sok más; ugyanott az Akadémia és a Kisfaludy-társaság hivatalos helyiségei. A második emeleten van a híres Esterházy(most országos) képtár.

1870-ben új alapszabályok léptek életbe; ezek szerint: az A. ő cs. és ap, kir. felsége különös oltalma alatt álló tudományos intézet, melynek célja a tudomány és irodalom magyar nyelven való művelése és terjesztése. E célra tudományos vizsgálatokat tétet, fölfedezéseket elősegít, eredeti munkákat irat, jeles műveket fordíttat; saját munkálkodása eredményeit nyomtatásban közzéteszi; jeles munkák kiadását elősegíti; a tudományos, valamint a szépirodalmi munkásságot jutalomtételek (évenkint 10-16 ezer frt) által is éleszti és irányozza, kitűnő tudósoknak munkásságuk folytatására segélypénzt rendel; a törvényhozás és kormány által hozzáutasított tudományos kérdésekben véleményt mond.

Az A. szervezetét alkotják: az elnök, a másodelnök, a tagok (belsők és külsők), az igazgatótanács, a főtitkár, az osztályok elnökei és titkárai. Minden tag valamely osztályba van sorozva. Az osztályok száma három, u. m: I. a nyelv- és széptudományi osztály, II. a filozofiai, társadalmi és történeti tudományok osztálya, III. a matematikai és természeti tudományok osztálya. Az első osztálynak 6 tiszteleti, 12 rendes és 36 levelező, a II. és III. osztálynak külön-külön 9 tiszteleti, 24 rendes és 60 levelező tagja lehet legfölebb. Minden tagot, az illető osztálynak ajánlata alapján, a tiszteleti és rendes tagok titkos szavazással s kétharmad szótöbbséggel választanak.

Az igazgató-tanácsot a két elnök, a főtitkár s 24 tag alkotja. E 24 tag, felerészben az alapítók sorából, s felerészben A.-i belső tagokból választatik. Az igazgató-tanács feladata az A. pénzügyeinek intézése. Mindenik osztály havonkint egy osztályülést, az igazgató-tanács negyedévenkint egy igazgatósági ülést, az összes A. havonkint egy összes ülést, évenkint pedig egy nagygyűlést s ezzel összekötött ünnepies közűlést tart. Az A. július, augusztus és szeptember havában szünetel. Az osztályülések tárgyai: mindennemű tudományos előadás és eszmecsere, tudományos indítványok tárgyalása. Az összes ülések tárgyai: gyász- és emlékbeszédek, bizonyos jutalmak odaítélése, az összes A.-t érdeklő ügyek tárgyalása és eldöntése. A nagygyűlések tárgyai: az osztályokba, illetőleg az igazgató-tanácsba tagok, osztály-titkárok választása, jutalmak odaítélése s jutalmak kitűzése. Az ünnepies közgyűlés tárgyai: évi jelentés az A. munkásságáról, emlékbeszédek, tudományos és költői művek felolvasása, jutalmak, jutalomkérdések kihirdetése. Az elnökök és főtitkár elegyes ülésen, az igazgatósági, tiszteleti és rendes tagok titkos szavazatával választatnak.

Bizonyos folyó munkák és teendők: gyűjtések, nyomozások, könyvkiadások állandó bizottságokra vannak bízva. Ilyenek: a nyelvtudományi, irodalomtörténeti, történelmi, archeologiai, természettudományi stb. bizottságok. Az A. nagyobb sorozatú kiadásai leginkább e bizottságok munkásságának köszönhetők. Az A. sorozatos kiadásai a következők: Almanach (1848-ig Névkönyv cím alatt), polgári és csillagászati naptárral, az A.-i tagok és irodalmi munkálataik elsorolásával. Akadémiai értesítő (most már IV. sorozat). Havi folyóirat, mely tárgyias ismertetések alakjában számot ad az A. összes munkásságáról: üléseiről, kiadványairól és az A. segélyével megjelent munkákról. Értekezések, időhöz nem kötött füzetek, hat osztály szerint csoportosítva: nyelv és szépirodalmiak (eddig 15 kötet); filozofiaiak (3 köt.); társadalomtudományiak: (11 kötet); történettudományiak (15 kötet); matematikaiak (14 kötet); természettudományiak (21 kötet). Emlékbeszédek (6 kötet), az A. összes ülésén fölolvasott emlékbeszédek gyüjteménye. Évkönyvek (17 kötet), eleinte minden értekezést és emlékbeszédet, utóbb csak a közülésen felolvasottakat foglalta magában.

Könyvkiadó-vállalat (1872 óta már 117 kötet) a történet, irodalom, jog- és államtudományok köréből eredeti és fordított munkák gyűjteménye, a tudományok terjesztésére. Kiegészítője a Természettudományi könyvkiadó vállalat, melyet az A. segélyével a Természettudományi Társulat ad ki (eddig már 45 kötetet). Egyes speciális tudományszakok szolgálatában állanak; Nyelvemléktár, régi magyar kódexek és nyomtatványok (14 kötet). Régi magyar költők tára, középkori magyar költői maradványok. (Eddig 5 köt.) Nyelvtudományi közlemények (22 kötet), eleinte az általános nyelvtudomány, utóbb kiválóan a magyar-ugor nyelvészet közlönye. Ide számítandók az Ugor füzetek is. Irodalomtörténeti közlemények (megindult 1891-ben) a hazai irodalomtörténet egyes szakaszainak tárgyalására, adattárral;. repertóriummal és kritikai rovattal. Archeologiai Értesítő (második folyam; eddig összesen 24 köt.), a hazai és külföldi archeologiai és műtörténelmi mozzanatok ismertetése; kisebb tanulmányok közlése. Archeologiai Közlemények (eddig 16 kötet)t archeologiai és műtörténelmi értekezések, különös tekintettel a Magyarországban talált emlékekre. Magyarországi Régészeti Emlékek (Monúmenta Hungariae archsaelogica), eddig 4 kötet. Egyes emlékek és vidékek tüzetes archeologiai monografái. Magyar Történelmi Emlékek (Monumenta Hungariae historica). Okmánytárak (eddig 27 kötet). Irók (eddig 32 kötet). Országgyűlési Emlékek (eddig 24 kötet). Diplomatikai Emlékek (7 kötet). Ezekhez csatlakoznak: Anjoukori Okmánytár (6 kötet). Rákóczi-levéltár (10 kötettel befejezve). Török-magyarkori Történelmi Emlékek (9 kötet). Magyarországi török kincstári defterek (2 kötet). Magyarországi Jogtörténeti Emlékek (2 kötet). Magyar Történelmi Tár, a történelmi kútfők ismeretének előmozdítására. Első folyam 25 kötet. Második folyam (eddig 14 kötet). Hadtörténelmi közlemények, a magyar hadi történetírás fejlesztésére. (Eddig 4 évfolyam.) Mathematikai és Természettudományi Értesítő. (Eddig 9 köt.) Mathematikai és Természettudományi közlemények, a hazai viszonyokra vonatkozólag. (Eddig 24 kötet.)

Nemcsak a saját kiadásában megjelenő munkákkal, hanem tudományos folyóiratok és vállalatok bőkezű támogatásával is előmozdítja az A. a magyar irodalmat. Ilyen vállalatok, melyek az A. segélye nélkül fenn nem állhatnának: Budapesti Szemle, (eddig 68 kötet); Magyar Nyelvőr (20 kötet); Egyetemes Philologiai Közlöny (15 kötet); Philosophiai Szemle (10 kötet); Magyar Könyvszemle (15 köt.) Nemzetgazdasági Szemle (15 kötet); Nemzetgazdasági Irók Tára; Történelmi Életrajzok (7 kötet) s két idegen leginkább német nyelvü folyóirat: az Ungrische Revue (11 kötet) és a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn (8 kötet), mely utóbbiak a magyar tudományos irodalom termékeivel s első sorban az A. munkásságával ismertetik meg a külföldet.

Legtöbbet tett a. M. Tud. Akadémia eddigelé a magyar nyelv búvárlata s a magyar történetírás érdekében. A Nyelvtudományi Közlemények, a Nyelvemléktár, a Czuczor-Fogarassy nagy szótára minden hibái, a Nyelvtörténeti szótár, minden hiányai mellett is, a Tájszótár, melyből most készül a 2. kiadás, s az A. pályadíjával koszorúzott speciális nyelvészeti munkák mind megannyi alapkövei a magyar nyelvtudománynak. Magyarország archeológiájára, valamint az ország természeti viszonyaira vonatkozólag ma már temérdek adat van összegyüjtve. Búváraink szorgalma, az A. bőkezűségéből támogatva sok, rendkivül becses adalékkal gazdagította irodalmunkat: Olyan alapvető munkák azonban, melyek az eddigi eredményeket a tudomány mai állásának megfelelő feldolgozásban adnák s a további kutatás irányait megjelölnék, még hiányzanak. «E hiány pótlására» irja Semsey Andor tiszteleti tag 1889 okt. 7-én az A. elnökéhez «a M. Tud: A.-nak ezennel 100,000 forintot ajánlok fel; arra kérve az A.-t, hogy titkos pályázatot hirdessen a következő munkák megírására, u. m. a magyar nyelvtanra, magyar irodalomtörténetre, Magyarország archeologiájára, Magyarország történetére, Magyarország földrajzára, Magyarország közgazdaságára, Magyarország geologiájára, Magyarország mineralogiájára, Magyarország flórájára, Magyarország faunájára. A pályadíj külön-külön 10,000 frt legyen és csak abszolut becsű munkának adassék ki. A pályaművek benyujtásának határideje 1895 október 7-ike». Mikor legnagyobb a szükség, legközelebb a segítség. E mondat igazságát az A. évlapjain három esemény bizonyítja. E három esemény három névhez fűződik. E három név: gr. Széchenyi István, gr. Dessewffy Emil és Semsey Andor.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is