Akantuszfélék
(Acanthaceae), növénycsalád az
ajakosviráguak (Labiatiflorse) rendjében. Kórók v. félcserjék, ritkán cserjék,
mintegy 1370 fajjal a tropikus és szubtropikus tartományokban; leginkább
Dél-Amerikában és Indiában. Kelyhök és szirmuk többnyire ajakos. Tokgyümölcsük
rugalmasan pattan fel, kétfőbbhímesek. Más ajakos virágú csoporttól kiváltképpen
a magfehérje hiánya különbözteti meg. Európában csak agy génusza van, az
akantusz. Ide tartozik a Ruellia L., Thunbargia L., Neuracanthus N. ab E.,
Nelsonia R. Br., Dipteracanthus N. ab E., Teliostachya N. ab E., Eranthemum L.,
Thyrsacanthus N. ab E., Adhatoda Nees, Dicliptera Juss., Beloperone N. ab E.;
Ebermalera N. a. E., Chsetothylax N. ab E., Meyenia N. ab E., Heinzelia N. ab
E., Acanthopsis Harw.; Andrographis Wall., Goldfussia N. ab E., Aphelandra R.
Br., Justicia L., Hygrophila R. Br., Barleria L., Erythracanthus N. ab E.,
Santiera Decaisne, Stenosyphonium N. a. E., Fabria Mey. stb. Nees v. Esenbeck
monografiája az acanthaceákról De Candolle Prodromus-a XI.-ik kötetét (1847)
csak nem egészen betölti.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|