Akarat szabadsága

Az ember azon képessége, amelynek birtokában maga dönti el, hogy cselekedjék-e v. tartózkodjék a cselekvéstől, ill. hogy különböző cselekvési alternatívák közül mit (pl. jót v. rosszat) válasszon. Ősrégi filozófiai és teol. probléma, amelynek etikai vonatkozása is jelentős. Sőt egyes gondolkodók szerint az akarat szabadsága egyenesen az etika lehetőségének alapkérdése. Az akarat szabadsága kérdése régi vita tárgya. Értelmezése szoros összefüggésben áll azzal az ált. filozófiai problémával, hogy meghatározottak-e vagy sem a világ dolgai, jelenségei, s ha igen, milyen mértékben. Teljes determinizmus és teljes indeterminizmus mint két szélsőséges és antinomikus álláspont, ill. ezeknek különböző fokozatai és válfajai fogalmazódtak meg az idevonatkozó felfogások széles skáláján. A determinizmus értelmében a világ összes folyamatai egy.-es oksági összefüggést követnek, azaz minden történést külső feltételek (okok) egyértelműen meghatároznak. Az okság egy.-essége révén az emberi akarat és cselekvés is alá van vetve külső és belső feltételeknek, a környezeti hatásoknak és a környezet által módosított örökletes jellemünknek; így az akarat döntési szabadsága merő illúzió. A deterministákkal szemben azokat, akik a szabadságot abszolutizálják, és azt összeegyeztethetetlennek tekintik a determináltsággal, rendszerint libertáriánusoknak nevezik. Ôk gyengítik v. tagadják a determinizmus tanát, indeterminizmust hirdetnek (pl. az egzisztencialisták). Az emberi akarat és cselekvés determináltságáról/indetermináltságáról folyó vita tétje voltaképpen az, hogy felelős-e az ember cselekedetéért v. nemcselekvéséért, következésképpen, hogy bűnös lehet-e. Azonban sem a determinizmus, sem az indeterminizmus nem tud választ adni a felelős választáson alapuló cselekvés keletkezésére. Az első esetben nem szabad önelhatározásból cselekszünk, s azért, míg az utóbbi esetben (minthogy semmi sem determinálja akaratunkat és cselekvésünket) minden esetlegesen történik, s ezért nem vagyunk felelősek. Több gondolkodó a determinizmus és a szabadság dialektikus összeegyeztethetőségét hangsúlyozza, tehát azt, hogy szabadság és szükségszerűség egymást kiegészítik és feltételezik. Egy maximálisan determinált világban ugyanis éppúgy lehetetlen szabadon cselekedni, mint egy teljességgel indeterminált, csupa kiszámíthatatlan emberből álló társ.-ban. A felismert szükségszerűség - számos gondolkodó nézetével ellentétben - csak előfeltétele a szabad döntésnek és tevékenységnek. Szélsőséges determinista álláspontot képvisel az emberi sors és a tört. Menetének megváltoztathatatlanságát valló felfogás, a fatalizmus, s ennek teol. megfelelője az egyes keresztény irányzatokban (pl. kálvinizmus) és az iszlám vallásban: az isteni eleve elrendelés, a predestináció tana. E felfogások szerint minden egy abszolút hatalom (sors, Isten, term.-i tv., vak végzet) terve szerint, előre elrendezetten történik, s vele szemben az ember tehetetlen. (Mind az akarat szabadsága tana, mind a predestináció dogmája a Bibliára támaszkodik mint végső forrásra.) Így azonban problematikussá válik cselekedeteink erkölcsi megítélése, hiszen az ember eszerint nem autonóm személy, aki jó és rossz között választani tudna. Teol.-ilag sem könnyű feladat az isteni mindenhatóság és az emberi akarat szabadsága tanának ellentmondásmentes összekapcsolása. - Ir. Kálvin J.: A keresztyén vallás rendszere. (Az Institutio 1559-es kiadása.) Pápa, 1909-1910.; Kálvin J.: Az emberi akarat szolgaságáról és szabadulásáról szóló igaz és helyes tannak védelme Pighius ellen. in: Kálvin kisebb művei a rendszeres teológia köréből. Pápa, 1912.; Pascal, B.: Gondolatok. Bp. 1987.; Nyíri T.: Alapvető etika. Bp. 1988.; Szt. Ágoston: A szabad akaratról. Bp. 1989.; Turay A.-Nyíri T.-Bolberitz P.: A filozófia. Bp. 1992.

Hell Juditr

Szerkesztette: Lapoda Multimédia