Akaratnevelés

Az akarat erejének növelését és irányának formálását jelenti. Az akaraterő és az akarati irány a személyiség ösztönzőrendszerének működésével együtt járó kísérőjelenségek. Az akaraterő lényegében a motivációs-szükségleti rendszer funkcióképességeinek, intenzitásbeli sajátosságainak megjelenési formája. Ennek megfelelően az erős belső ösztönzőkkel (szokásokkal, meggyőződésekkel, példaképekkel stb.) rendelkező egyén képes akadályoztatás esetén is törekvéseit fenntartani, v. az ilyen ember rendelkezik az ún. "erős akarat" ismérveivel. Ebből következően az akaraterő növelése lényegében a személyiség ösztönzőrendszerének erősítésén, funkcióképességének fokozásán keresztül valósítható meg. Konkrétabban, a rendszeres feladatvégzéssel történő szokásformálás, a határozott egyéni életcélok kialakításához nyújtott segítség, valamint a különböző normák, nézetek, eszmék meggyőződéssé szilárdítása jelenti az akaratnevelés megvalósulását. Az akarat iránya az ember törekvéseinek irányával, minőségével azonos. Ezt pedig az ösztönzőrendszer szociális minősége határozza meg. Értékes, konstruktív ösztönzőrendszer esetén az egyén törekvései is konstruktívak lesznek. Következésképpen az akarati irány alakítása, befolyásolása az ösztönzőrendszer minőségének formálásán keresztül történhet meg. - Ir. Paulten, F.: Az akarat nevelése. Bp. 1972.; Bábosik I.-Kozéki B.: Tendenciák a XX. századi jellemértelmezésekben - s azok pedagógiai konzekvenciái. M. Ped. 1987. 3. 157-171.; Bábosik I.: Jellemformálás és jellemfejlődés. Bp. 1987.; Bábosik I.-Mezei Gy.: Neveléstan. Bp. 1994.

Forrás: Bábosik István